A bűn és bűnhődés szentélye Las Vegasban

A maffiózóktól mindenki retteg vagy legalábbis fél. Talán csak legközelebbi hozzátartozóik szeretik – és ha megölik őket, csupán özvegyük és kutyájuk siratják meg, vagy talán még ők sem…
De nem így Amerikában!

A  múlt század első felében a geng­szterek kis túlzással közmegbecsülésnek örvendtek, újkori Robin Hoodként övezte őket a társadalom figyelme. És ez meg is mutatkozott: 1924-ben Dion O’Banion temetésén például 15 ezer gyászoló állta körbe a sírt, „kollégája”, Frankie Yale búcsúztatására pedig 37 ezer akkori dollár értékben küldtek virágot tisztelői – ezeket 38 kisteherautó szállította a sírhelyhez. Ha másból nem, ebből is látszik, hogy az USA történetében egészen mást jelent a gengszter – vagy más néven Mob –, mint a világ többi részén. Ha másért nem, ezért is indokolt, hogy múzeumot szenteljenek a maffia-gengszter históriának – és hol másutt, mint Las Vegasban!? Az épület persze lehetett volna akár Chicagóban vagy New Yorkban is, hiszen mindkét város büszke lehet gengsztereire és ezek legendáira – de a Las Vegas-i kalendáriumok lapjai is tele vannak csempészettel, gyilkosságokkal, bandahar­cokkal, vagyis mindazzal, ami a helyi bűnözést jellemezte.

Frank Costello, Lucky Luciano – és persze Al Capone – neve ismerősen cseng mindenki fülében. A gengszterekről szóló holly­woodi filmeknek köszönhetően azok is „szemtanúi” lehettek a bandaháborúknak, a kivégzéseknek és egyéb erőszakos cselekedeteknek, akik több ezer kilométerre élnek Amerikától. A múzeum nemcsak nekik állít emléket, hanem az ellenük küzdő igazságszolgáltatásnak, ezen belül a maffia felszámolását elkezdő Keafeur szenátornak is.

Az egyik legrégebbi Las Vegas-i házban – egy 1933-ban épült posta- és törvényszéki épületben – kialakított múzeum ezért nem csak a rettegett bűnözök személyes tárgyait, dobtáras géppisztolyait, fotóit és cigarettatárcáit mutatja be, de azt a tárgyalótermet is, amelyben a gengsztervilág „alkonya”, vagyis az ellenük indított hajtóvadászat 1952-ben elkezdődött. A 800 (!) tanú meghallgatásával ugyanis kezdetét vette a hatalmassá nőtt – 1950-ben 15 milliárd dolláros szerencsejáték üzletet ellenőrző helyi gengsztervilág – árnyékgazdaságának felszámolása. A meghallgatásokat és a koronatanúnak tartott Bugsy Siegel – akinek nevéhez fűződik 1946-ban az első igazán jelentős Las Vegas-i hotel, a Flamingo nyitása is – vallomását hét tévéállomás közvetítette egyenesben. A nevadai sivatagban létrehozott szerencsejáték-városnak az igazán nagy fellendülést azonban a kubai forradalom adta, hiszen 1959. előtt Havanna számított a szerencsejátékok Mekkájának. (A híres National Hotel a másik hírhedt maffiózó, Lucky Luciano fennhatósága alatt működött.)

A bűn interaktív múzeumában nemcsak élethű dobtáras géppisztolyokkal lehet a gengszterekre lőni, de látható az a fodrászszék, amelyben az Albert Anastasia névre hallgató maffiózó kivégezte Umberto nevű kollégáját, hallható az 1963-as Kennedy-gyilkosság gyanús részleteiről szóló beszámoló, tesztelhetőek az első térfigyelő és lehallgató rendszerek. A múzeum boltjában megvásárolható minden, ami egy amerikainak érdekes lehet: a műanyag géppisztolytól a börtönnaplón át a rendőrségi táskáig és gengszterképekkel díszített trikókig terjed a kínálat. A látogató pedig azzal a megnyugtató érzéssel távozhat a patinás épületből, hogy Amerika bűnös múltja, a maffiózók világa egyszer s mindenkorra lezárult… vagy mégsem?

Szembesítés

Ki ne látott volna olyan filmjelenetet, ahol a sértett vagy egy tanú kiválasztja a tettest az elé felsorakoztatott gyanúsítottak közül?
A Mob Múzeumban a látogató kipróbálhatja mindkét szerepet. Beállhat a bűnözőknek szánt helyre, s elolvashatja a viselkedésről szóló tudnivalókat, majd szembenézhet saját tükörképével, hiszen a tanúkat ő nem láthatja, azok viszont őt nagyon is. De ha valaki még játékból is ódzkodik attól, hogy bűnöző legyen, akkor beküldhetjük az egyirányból átlátszó üvegfal mögé kollégánkat, családtagunkat…. Remek móka az interaktív gengsztermúzeum!

Összefonódó szálak

A MOB múzeumban az egyik legnagyobb meglepetés talán az, hogy milyen kendőzetlenül mutatják be a nagypolitika és a maffia kapcsolatát. Ha hinni lehet a Mob által összegyűjtött és bemutatott dokumentumoknak, akkor valóban nem politikai gyilkosság, hanem maffialeszámolás áldozata lett J. F. Kennedy is.

Lepke és Sándor

A nagy gengszterek arcképcsarnokában persze magyarokat is találni. A „leggyanúsabb” Louis Buchalter, alias Lepke, aki a múlt század harmincas éveiben az egyik legjelentősebb maffiafőnök volt, s később, 1944-ben életfogytiglani büntetését töltve hunyt el egy börtönben. Kis vizsgálódással azonban kiderül, hogy a Lepke név nem mozgékonyságára utaló magyar szó, hanem édesanyja hívta jiddish nyelven Lajoskának, azaz Lepkeleh-nek a későbbi csúcsgengsztert. Lepke Lucky Lucianóval, Meyer Lanskyval és Bugsy Siegellel együtt hozta létre a Murder Inc.-et azaz magyarul a Gyilkosság Rt.-t, amely „iparszerűen” vállalt kivégzéseket. A „cégnek” csúcsidőben 250-en dolgoztak, és évi profitja 1935-ben egymillió dollár volt. Aztán itt található Alex Birns, akinek beceneve Shondor – azaz Sándor volt. A Clevelandben egyes számú közellenségnek tartott Shondor, a szeszcsempészettől a prostitúcióig szinte mindenben kipróbálta magát, és társaitól eltérően nem börtönben végezte. A II. világháború után éttermeket és lokálokat üzemeltető Shondort 1975-ben a saját autójába rejtett pokolgép szaggatta darabokra.

The Mob Museum

www.themobmuseum.org

A cikk a Business Traveller Hungary magazin 2013. októberi számában jelent meg.

Forrás: