Sanghaj – múltidézés modern eszközökkel

A saját múltjába szerelmes Sanghaj városában a dicsőséges napok egyre erőteljesebben köszönnek vissza, ahogy az aranykorról szóló könyvek, filmek és fotókiállítások évről évre egyre fogékonyabb közönséget találnak maguknak.

A saját múltjába szerelmes Sanghaj városában a dicsőséges napok egyre erőteljesebben köszönnek vissza, ahogy az aranykorról szóló könyvek, filmek és fotókiállítások évről évre egyre fogékonyabb közönséget találnak maguknak.

A híres Huangpu folyó partja mentén sorra nyitó hoteleknek (Peninsula Shanghai, Fairmont Peace Hotel, Waldorf Astoria Shanghai on the Bund, The House of ¬Roosevelt) hála, a régi Sanghaj bája a könyvek oldalairól kilépve megtapasztalható, megízlelhető, sőt lakható valósággá vált.

A folyó nyugati partján található Sanghaj ikonikus városrésze, a Bund, amely a közelmúlt felújítási munkálatainak köszönhetően sikerrel hódította vissza a város szórakozónegyedének címét. Ám ez még nem minden: a túlparton elterülő Pudong (jelentése „a folyótól keletre”) egykori szántóföldjeinek helyén ma vérbeli üzleti negyed terül el, az éjszakát beragyogó karcsú, égbe nyúló toronyházakkal. A feng shui szerinti vízparti elhelyezkedés, neoklasszicista építészeti stílus és a nyughatatlan Huangpu folyó ezer arca teszik a Bundot elnyúló sugárutak, klasszikus épületek és jellegzetes pezsgés világszerte párját ritkító, egyedülálló kombinációjává.

Múlt és jövő közt

A Bund újjászületése a Waibadu híd (más néven Garden Bridge) elvontatásával, renoválásával, neonlámpák rászerelésével, majd eredeti helyére, a Bund északi részét és a Szucsou-öblöt összekötő folyószakaszra történő visszaállításával vette kezdetét. A lágyan pulzáló fények tökéletesen kiegészítik a 104 éves híd méltóságteljes acélszerkezetét, az egyszerű, mégis elegáns építmény a város egyik legfőbb ingyenesen megtekinthető látványosságává vált, ahogy azt neve is sugallja (Waibadu: „szabad átkelés”). Ha nincs olyan szerencsénk, hogy a Peninsula egyik lakosztályából gyönyörködhessünk a hídban, a történelmi jelentőségű acélszerkezetre egy háztömbnyivel nyugatabbról, a Zhapu Street hídjáról nyílik a legjobb kilátás.

A Bund megszépülése 2010-ben a folyópart helyreállításával folytatódott, amelynek köszönhetően a történelmi épületek előtt széles járdák, a parton tágas sétányok, alattuk pedig a Bund autóforgalmának legnagyobb részét elvivő alagút épült, csökkentve a partot az épületekkel össze¬kötő sugárút zsúfoltságát és a zajszenynyezést, ezzel tovább növelve a városrész vonzerejét.

Hamarosan további fejlesztések következnek, hiszen a Rock Bund projekt keretében a Bund északi részétől a Szucsou-öbölig terjedő szakaszon álló régi házak xintiandi stílusban történő felújítása, illetve további, odaillő épületekkel történő kiegészítése valósul meg. A régóta halogatott projekt eredetileg idén év elején vette volna kezdetét, de a dolgok jelen állása szerint leghamarabb 2012-ben indulhat.
Az élet azonban addig sem áll meg, a közelmúltban számos illusztris megnyitó növelte tovább a város vonzerejét. A vadonat¬új Peninsula egyedülállóan integrálta magába a hotelszakma elmúlt 150 évének vívmányait, míg a Peace Hotel 82 éves épületét annak ikonisztikus art deco státusát maradéktalanul tiszteletben tartva újították fel. A Waldorf Astoria két világ jellegzetességeit egyesíti magában, a Long Bar, a Pelham’s New York étterem és 20 lakosztály egy évszázados múltra visszatekintő, a Bundon található angol reneszánsz épületben kaptak helyet, míg a vendégszobák, a lobby és a hotel egyéb helyiségei a Sichuan útra nyíló újonnan épült toronyban vannak.
A Long Bar az 1920-as években az épületben működő hasonló intézmény örökségét igyekszik feleleveníteni. A modern verzió sötét faburkolatával, márványberakásaival és gazdagon díszített mennyezetével valóságos „vizuális orgiát” nyújt az ideérkezőknek. Kellően nagy ahhoz, hogy a grandiózusság érzetét keltse, ugyanakkor elég kicsi, hogy energiáit koncentrálva barátságos melegséget sugározzon: a hangulatot élőzene, osztriga és klasszikus koktélok teszik teljessé. Utóbbiak közül érdemes egy próbát tenni a Zazával, amelyben a gin, a Dubonnet és az Angostura keverékeként garantáltan az előző századba repíti vissza kóstolóit.

A hotel jellegzetes neoklasszicista kupoláival, oszlopaival és oromzataival díszített műemlék épületét az új toronnyal tetőablakos átrium köti össze, amely magában foglalja a Peacock Alleyt, egy kanapékkal és asztalokkal szegélyezett utcácskát, ahol jó eséllyel fogadhat bennünket a méltóságteljesen sétálgató tai tai-ok látványa (tai tai: a sanghaji nyelvjárásban a gazdag, nem dolgozó feleség szinonimája). A Peacock Alley felett tágas udvar fogad, amelynek jellegzetes hangulatát a történelmi Gao Deng irodaház elegáns homlokzata határozza meg.

Megújult történelem

A 2010-es fejlesztések során kiépült széles járdákon pár háztömbnyit északra haladva szemünk elé tárul a kanadai Fairmont Group merész, 64 millió dolláros kezdeményezése, amely azon feltételezés mentén valósult meg, hogy napjaink utazója értékelni fogja az 1930-as évek, a régi Sanghaj báját idéző hangulatát. A Huangpu partján a Fairmont Peace Hotelben – az ópiumbarlangok és egyéb kétes alvilági helyeket leszámítva – újjáélednek az egykori táncos, whisky- és gingőzös, hamisítatlan kelet-kínai éjszakák.

Mai szemmel nézve a szálloda inkább kifinomult, szerény, stílusos és visszafogott, mintsem grandiózus és lenyűgöző. Szobái és termei emberléptékű, megkapó aprólékossággal kidolgozott, halvány, szinte kísérteties fényben úszó ékszerdobozokként terülnek szét. A hotelbe érkező vendégek a hátsó részben kialakított luxuslobbyt pillantják meg először, ahogy a nappalból mintha békés szürkületbe lépnének át.

A hotel valódi léptékét két perspektívából tapasztalhatjuk csak meg igazán: elsőként a Bund felőli bejárattól a régi nyolcszögű lobbyból induló, a szálloda hátsó részén lévő új lobbyig a teljes épületen végignyúló egyenes folyosón végigtekintve, de a vendégszobák előtt húzódó folyosók is elképesztő hosszúságukkal nyílegyenesen vesznek a távolba.
Az átlagon felüli belső kialakításra sem lehet panasz: bármerre is tekintsünk, korhű stílusú lámpák, kovácsoltvas díszítések, maratott kristályrelífek, halcsontmintázatban lerakott juharfa parketta, illetve az alapító Victor Sassoon hobbijának, az agárversenynek emléket állító kutyákat ábrázoló festett üvegek és nyolcszögletű oszlopokra helyezett szobrok találhatók. Persze mindennek ára van, a klasszikus art deco stílusú épület egyenes vonalaival és szigorú szimmetriájával eleve kizárja az erkélyek meglétét, 1929-es pedigréje pedig apró lifteket, kicsiny ablakokat és zsebkendőnyi méretű közösségi tereket hagyott rá örökül. Hasonlóképpen, az aranykort idéző dekoráció olykor élesen ütközik a modern minimalista elgondolásokkal.
Mindezek ellenére a Fairmont Peace határozottan atipikus és abszolút egyedi, ugyan milyen gyakran jelenthetjük ezt ki bármely épületről? És igen, az a bizonyos barátságos öregurakból álló hattagú zenekar a mai napig megtalálható a Jazz Barban. Fáradhatatlanul ontják magukból a big band dallamokat, mialatt a lassan aggastyánkorba hajló, még a korai kilencvenes évek látogatóinak is ismerős dobos igyekszik lépést tartani zenésztársaival. Ebben az értelemben nem sok változott, a Jazz Bar továbbra is elképesztően népszerű, bármilyen, a Bundon tartott koktélparti kihagyhatatlan állomása.

Ház kilátással

A Fairmont Peace-től északra található a Bund újdonságainak talán legkevésbé ambiciózus darabja, a House of Roosevelt, a hírhedt Jardine Matheson vállalat egykori székhelye. Jól ellátott, zegzugos kialakítású, második emeleti „borospincéje” (összesen több mint 20 000 palack 2500 fajta borból) és harmadik emeleti privát klubja ellenére a legtöbb látogató egyenesen a legfelső emeleti étterem és társalgó felé veszi az irányt. Műbőr foteljeivel, famintás asztalaival és kissé foltos padlózatával a Roosevelt sokkal közelebb áll egy hétköznapi pubhoz, mint fényűző szomszédaihoz a Bundon.

Átlagos berendezéséért azonban bőven kárpótol a Roosevelt lélegzetelállító elhelyezkedése, megfizethető árai és hatalmas kültéri teraszai. A Huangpu Pudonghoz legközelebb található szakaszán áll, így a vendégek bármikor elmerülhetnek a bárkák, szenet vagy épp turistákat szállító hajók végtelen sorában, a túlparton álló Oriental Pearl Tower pedig mintha csak karnyújtásnyira lenne innen. Sanghaj óvárosa bővelkedik a hétköznapibb helyekben is, a House of Roosevelt pedig bámulatosan tölti be a ráosztott szerepet.
Bár a címlapokat az újonnan épített vagy épülő projektek uralják, a folyópart régi sanghaji eleganciáját idéző veteránok – a Glamour Bar és az M on the Bund étterem – ugyanolyan népszerűek és felkapottak, mint azelőtt. Szintén áll még a Bund 18 épülete is folytonosan változó felsőkategóriás éttermeivel és night clubjaival, amelyek között találjuk a város legnépszerűbb zenés-táncos szórakozóhelyeit kissé sznob európai személyzetükkel és hajnalig nyitva maradó ajtajaikkal. Ugyanilyen stabil kedvenc maradt a Three on the Bund modern belső tereivel és széles skálán mozgó bárjaival, valamint éttermeivel.

Bármilyen merészek voltak is ezek az úttörők, önmagukban sosem voltak képesek a város életének központjává tenni a Bundot az egykori francia koncessziós terület ellenében. Ugyanakkor a négy új jövevény, hamarosan a Swatch Art Peace Hotellel is kiegészülve a több mint egy évszázaddal korábbi állapotot felidézve újra a város első számú szórakozónegyedévé teszik a folyópartot.

Peninsula Shanghai

A Bank of China 1937-es nyitása óta az első új épület volt a Bundon, amely ráadásul a Szucsou-öböl és a Waibaidu híd fölött elnyúló központi szakaszon kapott helyet. Ennek megfelelően tervezése a pekingi kormány árgus felügyelete alatt zajlott, amely többek között azt is előírta, hogy ne legyen se magas, se tolakodó.
Peking megkapta, amit akart: a hotel roppant egyszerű külsővel rendelkezik, amely semelyik építészeti stílus mellett nem köteleződik el, visszafogottsága nem fogja ki a szelet a Bund-szomszédok vitorlájából.

Azonban a Peninsula is jól járt, a tulajdonába került ugyanis egy épület a Bundon. „Sokáig tartott, míg minden feltételnek maradéktalanul meg tudtunk felelni” – mondja Cecilia Lui, a Peninsula Group regionális kommunikációjáért felelős igazgatója, mikor azt magyarázza, miért tartott ilyen sokáig Sanghaj virágkora egyik legmeghatározóbb hoteljének a visszatérése abba a városba, mely megalapozta hírnevét.
Belül azért nyomokban visszaköszön a múlt az art deco megannyi jellemző jegyének képében, ezzel együtt a Peninsula összetéveszthetetlenül az, ami: sokkal inkább egy vadonatúj, modern stílusban épült luxusszálloda, mintsem a régi Sanghaj hangulatának megidézője.
A szobák kialakításának és berendezésének művészetét azonban valóban új szintre emelte. Példának okáért a vendégszobák mindegyike voip telefonokkal rendelkezik, amelyekkel egy gombnyomásra ingyenesen telefonálhatunk, de van itt kártyaolvasó is a képeiket 46 hüvelykes kijelzőn megtekinteni kívánó vendégeknek. Nem beszélve a szabályozható páratartalomról, átlátszó zoknis fiókokról, értékmegőrzőről, körömlakkszárítóról és számos olyan szolgáltatásról, amelyek bizonyosan nem a régmúlthoz kötődnek. És íme még egy: a fürdőkádak telefongombbal vannak felszerelve, amelyet benyomva a hidromasszázs leáll és a tévé is elhallgat. „Lebonyolítható egy konferenciabeszélgetés anélkül, hogy bárki megtudná, épp a kádban ülünk” – mutat rá Cecilia Lui. Tiszta 21. század.