Tornyok és alagutak

Szédítő magasságok és izgalmas mélységek, filmes helyszínek és neves színházak, mérnöki mesterművek és világhírű műalkotások, kiváló ételek és helyi italok, izgalmak és ellazulás – Chicagóban jártunk.

Illinois állam fővárosában konferenciaturistának lenni a világ egyik legnagyszerűbb dolga. Nem csupán a kiváló és nagy számban fellelhető szálláshelyek, Észak-Amerika legnagyobb konferencia-központja és a nagyszerű infrastruktúra okán, hanem mert a város szórakozási és kulturális lehetőségekből is egyedülálló választékot kínál.

Progresszív építészet

Míg New York a felhőkarcolók otthona, Chicago a szülővárosuk, és a két metropolisz a 19. század vége óta azon verseng, vajon melyikük tud magasabbra törni? A világ első felhőkarcolónak nevezett épülete, a Home Insurance Building Chicagóban nőtt ki a földből 1884-ben, de sajnos a 12 emeletes, 42 méter magas épületet 1931-ben lerombolták. New York az évek során számos épületet állított csatasorba, először az Empire State Building, majd a tragikus sorsú World Trade Center diadalmaskodott, ám ez utóbbit gyorsan háttérbe szorította a chicagói Sears Tower 1975-ös megnyitása. A városok rivalizálásában azonban tavaly ősszel a manhattani One World Trade Center vágott vissza. Az USA legmagasabb építményének címéről épp a chicagói székhelyű Tall Buildings and Urban Habitat tanácsnak kellett döntést hoznia: a vitát a két épület tetején lévő antenna megítélése jelentette. A Sears (Willis) Tower antenna nélkül 442 − a később rászerelt antennával együtt 527 − méter magas, szemben a One World Trade Center 417/541 méteres magasságával.

Végül a testület elfogadta a One World Trade Center építészének érvelését, mely szerint az antenna az épület szerves része, nélküle nem érné el a szimbolikusan az amerikai függetlenség kikiáltásának évére utaló 1776 lábnyi magasságot, így a Sears (Willis) Tower a második helyre szorult.

Tény azonban, hogy még mindig a Michigan-tó partjára jönnek tanulni a világ nagy épületeinek jövendőbeli tervezői, hogy elámuljanak a neoklasszikus vagy éppen art deco remekműveken, a minden korban előremutatóként bevezetett megoldásokon.

A város ikonikus épületei közül kiemelkedik a Tribune Tower, ma számos médiavállalat központja, amelynek tervezésére a huszas években pályázatot írtak ki, a világ legszebb irodaépületét keresve. A nyertes a New York-i
tervezőpáros, John Mead Howells és Raymond Hood, az aktuális modern trendekkel szembemenő neogót épülete lett, amelyet 1925-ben adtak át. A földszinten francia templomra emlékeztető bejáraton juthatunk be a 141 méterig törő épületbe, amelynek tetején a francia Rouen-i katedrális inspirálta torony emelkedik. A bejárat mellett a Chicago Tribune újságírói által a világ számos helyéről idehozott faldarabok és kövek találhatóak, többek közt a Tádzs Mahalt, az Hagia Sofiát, a Parthenont vagy épp a Westminister Abbey-t idézve meg.

 

A Tribune Tower ráadásul kiváló társaságba is került: vele szemben a Trump Tower kecses tornya, mellette a Wrigley cég egykori központja áll, amely a sevillai építészetet vegyíti a francia reneszánsszal. Tőle nem messze a Mari­na Towers sokkoló parkolóit figyelhetjük meg: a köralakú építmény alsó szintjein ugyanis nyitott autóbeállók sorakoznak, amelyek messzi­ről nézve úgy tűnnek, mintha semmi nem védené meg az itt parkoló autókat. A látványos megoldás számos filmben is szerepet kapott.

A Soldier Field Stadium, a Chicago Bears rögbicsapatának otthona viszont extravaganciájával sokkol: az ókori görög szentélyt idéző, dór oszlopfőkkel tarkított hatalmas bejáratra ráépülve egy 61 ezer férőhelyes, modern sportlétesítmény húzódik.

Az „idősebb” épületek közül érdemes megtekinteni a Chicago Water Towert, azon kevés műemlékek egyikét, amelyek túlélték az 1871-es tűzvészt. De érdekes története van Picasso név nélküli köztéri szobrának a Daley Plaza előtt: a művész ugyanis nem fogadott el fizetséget alkotásáért, ragaszkodott hozzá, hogy ajándékba adja a „gengsztervárosnak”.

És persze érdemes a város meghatározó építésze, mi több, a kritikusok szerint Amerika legnagyobb tervezője, a préri stílus megálmodója, Frank Lloyd Wright nyomába eredni Chicagóban és környékén.

Mélységek és magasságok

 

Chicago belvárosának szíve, a Loopnak becézett kerület alatt húzódik a Pedway.
A föld alatti, gyalogosok számára is igénybe vehető rendszer számos középületet köt össze és különösen havazás vagy heves esőzés idején válik népszerűvé. A télen fűtött, nyáron hűtött hálózat nem csupán az egyes helyszíneket és metróállomásokat köti össze, hanem boltokat, éttermeket is rejt, lejáratait kék-sárga, iránytűre emlékeztető jel mutatja.

A gyalogosok mellett azonban a turistabuszok is nagy hasznát veszik Chicago föld alatti hálózatának: a forgalom elől egyébként elzárt, elhagyott alagutakban és csatornákban való közlekedéshez külön engedély szükséges, amelyet a konferenciák résztvevőit szállító buszok mindig megkapnak, hiszen a város vezetése nem szeretné, ha a dugók miatt bárki is lekésné a rendezvényeket. Erre márpedig szükség is van, hiszen Chicago egy 2010-es felmérés szerint az Egyesült Államok dugóktól leginkább sújtott városa − ha épp nem küldenek értünk „konferenciabuszt”, jobban járunk, ha a föld alatti (és helyenként feletti) metró-, illetve vasúthálózatra bízzuk magunkat.

Eközben Chicago felhőkarcolói nem csupán építészeti kuriózumokat rejtenek. A Sears Towerként megismert, napjainkban Willisre átkeresztelt, 107 emeletes, fekete torony 25 évig a világ legmagasabb épületének számított, most a globális ranglista 8. helyét foglalja el. Kilátószintjéről − a 103. emeletről − napos időben négy amerikai államot − Indiana, Illinois, Michigan és Wisconsin – is láthatunk. A 412 méter magasan fekvő, Skydecknek keresztelt szintre öt éve újabb látványosságot készítettek: 4 üvegkalitka nyúlik az utcaszint fölé, az ide kilépők szó szerint a lábuk alatt érezhetik a mélységet, és félelmük legyőzéséről képet is készíttethetnek.

A város másik ikonikus épülete, a John Hancock Center valamivel alacsonyabb (344 méteres, 100 emeletes), ám ennek 94–95. szintje kimondottan rendezvények számára bérelhető. A korábban Observatorynak nevezett, manapság 360 Chicago néven futó 94. szint új attrakciót is kínál, szintén nem a tériszonytól sújtottaknak. A Tilt nevű fejlesztés az ablaktáblákat nagyjából 30 fokban az utcaszint fölé forgatja, a nekik támaszkodókkal együtt. Az emelkedő adrenalinszint itt is garantált.

Vízen

A szeles város rejtett és ismert látványosságainak feltérképezéséhez a legjobb partner a Chicago Architecture Foundation. Az építészethez és történelemhez egyaránt értő szakembereket tömörítő szervezet városvédő munkája mellett az idegenforgalomból is kiveszi részét: 85 különféle vezetett túrát kínál, busszal, gyalogosan, hajóval, kerékpárral vagy éppen segway-jel, ezeken tavaly több mint 300 ezren vettek részt. A Chicago’s First Lady nevű hajóval megtett kétórás túra során nem csupán a Chicago folyó partján elterülő felhőkarcolókról és lakóépületekről, hanem a város történetéről, kulturális életéről is alapos ismereteket szerezhetünk − ha valakinek csak néhány órája van nézelődésre, ide mindenképpen nevezzen be!

A túra során megtudható például, hogy a Chicago folyó eredetileg a Michigan-tóba ömlött, ám a város robbanásszerű fejlődése kapcsán komoly közegészségügyi problémákat okozott, hogy a szennyvíz az ivóvizet adó tóba folyt. Ezért nekiláttak a folyásirány megfordításának, amelyet második nekifutásra a meder mélyítésével, valamint a Mississippi folyó vízgyűjtőivel összekötő csatorna építésével értek el. Az átadásra végül 1900-ban nagy titokban került sor, nem véletlenül. A visszafelé folyó Chicago által szállított szenny­víz ugyanis végső soron St. Louisban landolt, amely azonnal pert is indított az ügyben. Ám csaknem 100 évvel később az amerikai mérnökök szövetsége a fejlesztést a 20. század meghatározó teljesítményei közé választotta.

A szesztilalom vége

Al Capone neve egybeforrt Chicagóval, és a város első számú közellenségének tevékenységét még most is számos helyszín őrzi − így például a Holy Name Cathedral falában emlékül hagyott golyó, amellyel egyik riválisát végezte ki. Az 1920−33 közötti szesztilalom idején hatalmas befolyásra szert tett gengszterfőnökről ma már inkább anekdotázva mesélnek a helyiek, annak ellenére, hogy nem túl áldásos tevékenységének következményeként évtizedeken keresztül a bűn városaként emlegették világszerte Chicagót.

 

Az alkoholfogyasztás azonban szerencsére már régóta ismét legális (és a közbiztonságra sem lehet panasz), és az elmúlt években helyi szeszfőzdék próbálnak új színeket vinni a város italkínálatába. A CH Distillary (amelynek nevében a betűk a szénre és a hidrogénre, vagyis az alkohol két komponensére utalnak) például csak saját főzésű vodkákat, gineket, rumokat, whiskyket és limoncellót szolgál fel, a hozzájuk illő komplett fogásokkal és falatkákkal. Ám az érdeklődőknek külön túrát is szerveznek a bárral egybeépült főzdébe, ahol Tremaine Atkinson, a pénzügyi szakértőből lett szeszfőző elmagyarázza, miként lesz a gabonafélékből alkoholos ital, amit természetesen meg is lehet kóstolni. A hely filozófiájára utal az ottjártunkkor használt wifijelszó, amely stílusosan Drink More volt…

A Koval Distillery nevét viszont már nem csak Amerikában ismerik: párlataik sorra nyerik az elismeréseket a világversenyeken és termékeik Európában is kaphatók.
A chicagói kézműves szeszfőzdék úttörőjeként 2008-ban nyílt Koval alapító házaspárjának felmenői már generációk óta foglalkoztak a párlatkészítéssel, Robert Birnecker, a cég osztrák származású igazgatója pedig Ausztria legjobb mestereitől tanult. Céljukat − hogy egyedi, luxusminőségű párlatokat készítsenek − gyorsan elérték, sőt, ma már saját tanácsadó cégük segíti az amerikai kis főzdéket, mind szakmai, mind pénzügyi vonalon. És persze ők is szívesen beavatják az érdeklődőket kulisszatitkaikba és megkóstoltatják egyedülálló fehér whiskey-jüket is.

Színháztól múzeumig

Chicago kulturális és művészeti élete is egyedülálló, legyen szó a Broadwayjel vetekedő színházi kínálatáról, vagy jazz- és bluesklubjairól, amelyeket legnagyobb számban a Loopban találunk.

Szintén itt kapott helyet a Millennium Park, amely a város számos ikonikus helyszínének − a téli korcsolyapályának, a környezetet visszatükröző AT&T Cloud Gate-nek, a Harris Theaternek, a hatalmas szabadtéri színpadot felvonultató Jay Pritzker Pavillonnak − ad helyet. Szomszédságában találni az USA legjobb múzeumának választott Art Institute of Chicagót, ahol közel 260 ezer műalkotás − főként az impresszionista és posztimpresszionista korszakból, valamint az amerikai alkotók munkásságából − található, ötezer évnyi művészetet felölelve. Ide csak akkor menjünk, ha legalább egy egész napot rá tudunk szánni a kollekciók megtekintésére, ha erre nincs lehetőségünk, a múzeum boltja is kiváló betekintést ad a benti attrakciókba.

Hasonlóan hosszas, ám interaktív nézelődésre számíthatunk a Museum of Science and Industry tárlatain, ahol a repülés történetétől kezdve a tornádók kialakulásáig és az emberi test titkaiig találunk ismeretterjesztést.

 

Deep dish és sörök

A 25 Michelin-csillagos étteremmel fémjelzett Chicagóban a gasztronómiai kínálatra sem lehet panasz. A város ikonikus étele a deep dish pizza, vagyis a hagyományosan 3 inch (7,6 centiméter) mély tepsiben sült, vastag tésztájú verzió, de érdemes megkóstolni a helyi hot dogot is, amely bőkezű hozzávalókkal érkezik.

Ugyanakkor a számos kultúra ötvözetéből született város gasztronómiai palettáján egyaránt találni görög, közel- és távol-keleti, olasz, mexikói, sőt lengyel fogásokat is, de azért egy kiadós helyi steaket sem érdemes kihagyni a kóstolóból.

Ami pedig az italokat illeti, a fentebb említett szeszfőzdék mellett a sörfőzők sem tétlenkednek a városban, amelynek Goose Islandjéről nevezték el Chicago egyik iko­ni­kus sörét is.

Horváth Ágnes

Forrás: