Moszkva – Ellentétek vonzásában
A 80-as évek második feléből egy szürke, szegényes, nyomasztó légkörű Moszkvát őrzök emlékeimben. Mostani utamon egy szédítő tempóban fejlődő világvárost láttam, amely igyekszik leszámolni a kommunista múlttal.
A 80-as évek második feléből egy szürke, szegényes, nyomasztó légkörű Moszkvát őrzök emlékeimben. Mostani utamon egy szédítő tempóban fejlődő világvárost láttam, amely igyekszik leszámolni a kommunista múlttal.
1987-ben hat hetet töltöttem ösztöndíjjal Moszkvában. Akkoriban elképesztett, de egyúttal meg is mosolyogtatott a város monumentalitása, hiszen a szocialista realizmus – gúnynevén Sztálin-barokk – megalomán díszletein átütött a kopottság, a többsávos sugárutakon pár autó futott csupán. A város nevezetességeit kötelességtudóan „megcsodáltuk”, de emlékeimben inkább megmaradt az üzletek kongó üressége, a mindent átható komorság, a viselkedési formák merevsége.
2009-ben Moszkva a világ harmadik leggazdagabb városa volt az itt élő milliárdosok számát tekintve, és a Föld egyik legdrágább városa. Nem csekély izgalommal vártam hát, hogy felfedezzem ezt az új Moszkvát, különösen, hogy az eltelt több mint húsz évben láttam több világvárost, így egyszerre készültem a velük és az emlékeimmel való összevetésre.
Keleti luxus
A 10 millió lakosú Moszkvát a mostani utamon is monumentálisnak találtam, ám a nagyság ezúttal lenyűgözött. Az utcák immár színekkel, a jólét látható jeleivel teltek meg. A három legfeltűnőbb változás: a megnövekedett gépkocsiforgalom, a minden szabad falfelületet elborító óriásplakátok és a házak földszintjét elfoglaló üzletek, éttermek, kávézók sokasága. A hat-nyolc-tíz-tizenkét sávos utakon egymást érik a felsőkategóriás autók és dzsipek, nagy részük láthatóan új. Az autó, és különösen annak márkája itt státusszimbólumnak számít. Egy orosz számára sokkal fontosabb, hogy milyen kocsiban ül, mint hogy milyen lakásban lakik – árulta el idegenvezetőnk. A város azonban nem képes lépést tartani az autók számának növekedésével, rendszeresek az óriási dugók.
A pénzköltésre csábító óriásplakátok és üzletek rengetege az orosz társadalom generációkon át mesterségesen visszafojtott, a 90-es években elemi erővel feltört vásárlási igényeit igyekszik kielégíteni. Az utcákon világmárkák elegáns butikjai sorakoznak, számos, nálunk nem létező étterem- és kávéházláncot láttam. A hatalmas szovjet szálloda-silók közül jó néhányat lebontottak, helyükben pedig elsősorban luxusszállodák épültek. A Vörös térnél 2007-ben például Ritz-Carlton hotel nyílt.
A pár évtizede még uniformizált képű városban ma ismét teljes szépségükben mutatkozhatnak meg a renovált, 19. századi paloták. A milliókat elnyelő panelrengeteg változatlanul szürke, és a kommunista időkben épült bérházak jellegtelenségén sem tudtak sokat javítani, ám az unalmas házak sorát szerencsére meg-megtörik a gyönyörűen felújított, hagymakupolás pravoszláv templomok, amelyeket évtizedekig raktárként, garázsként és ki tudja még, milyen méltatlan célokra használtak. Ma ismét tele vannak hívőkkel, és nem csak idősekkel.
Annak idején csak szörnyülködtem Moszkva hét, az ötvenes években épült toronyházán, most észrevettem a hasonlóságot is: ihletőjük kétségkívül a harmincas években emelt New York-i Empire State Building. A világ fordulását jól mutatja, hogy a Sztálin-barokk megalomániás csúcsteljesítményének számító felhőkarcolók egyikébe egy nyugati luxusszálloda, a Radisson Blue költözött be.
De áll már Moszkva hét új, üveg-acél tornya is a most épülő Moscow City üzleti központban, amely az új orosz kapitalizmus hajnalát fémjelzi majd az utókornak. A jelentős tőkeáramlásból jutott pénz a kultúrára is: a világhírű Bolsoj Színházat több éve tartó teljes körű felújítása után jövőre adják át újra a közönségnek.
Moszkvában ma egyetlen dolgot nem találunk meg: a kaszinókat két éve kitiltották a városból.
Világi és egyházi hatalmak
A látnivalók felfedezését érdemes a Vörös téren elkezdeni. Oroszország leghíresebb tere a mögötte lévő Kreml épületegyüttesével 1990-ben az első oroszországi helyszínek között került fel az UNESCO világörökség-listájára. A Kreml vörös fala, a varázslatos Kelet világát idéző Vaszilij Blazsennij-székesegyház, a GUM áruház és a Történelmi Múzeum által határolt nagyvonalú tér ma is eltölti az embert azzal az érzéssel, hogy egy birodalom szívében áll. Kár, hogy ebben az érzésben megzavarják a hangosbemondókon keresztül folyamatosan kántáló városnézőtúra-szervezők.
A Lenin-mauzóleumot ezúttal kihagytuk, már annak idején is inkább csak a viaszfigurát láttam benne, mint az imádott kommunista vezért. Ezt a programot egyébként délelőttre kell időzíteni, mert 13 órakor zár a mauzóleum. Most inkább az a gondolat foglalkoztatott, hogy szegény Lenin talán forog a sírjában, amely éppen a gyűlölt kapitalizmus megtestesítőjére, a luxusáruházzá alakított GUM-ra néz.
A Kreml több mint két kilométeres fallal körülvett, 28 hektáros belső területére csak szigorú biztonsági ellenőrzés és 350 rubel befizetése után juthatunk be. Innen sarjadt ki az egész orosz birodalom, a mindenkori uralkodók és vezetők székhelye. A szabad ég alatt megcsodálhatunk két, csupán méreteivel, de nem tetteivel figyelmet érdemlő „hatalmasságot” is: a 40 tonnás Cár-ágyút, amelyből sohasem lőttek ki golyót, és a 210 tonna súlyú Cár-harangot, amely bongásával sosem örvendeztette meg a hívők lelkét.
A történelmi épületegyüttes magjában megbújó középkori katedrálisok vakító fehér csoportja a cárizmus évszázadait teríti elénk: a Mária mennybemenetele-székesegyházban koronázták meg a cárokat, és sokáig ez volt az ország vallási központja is, az Angyali üdvözlet-székesegyház a cárok házi kápolnája, az Arkangyal-székesegyház pedig a moszkvai nagyfejedelmek és a cárok temetkezési helye volt a 18. század elejéig, többek között Rettegett Iván is itt nyugszik. A falakon minden talpalatnyi helyet freskók díszítenek.
A cárok gazdagságáról a külön belépővel látogatható Fegyvertárban – amely megtévesztő neve ellenére a világ egyik legértékesebb kincstára – és a Gyémántgyűjteményben alkothatunk fogalmat. Államfői ajándékok (köztük Mátyás királytól egy aranykakas), koronázási ékszerek, fejedelmi öltözékek, gyémántos, ezüst és elefántcsont trónszékek, több száz darabos arany és ezüst étkészletek, pazar faragású hintók, a legfinomabb ötvösmunkák smaragd, gyémánt, brilliáns díszítéssel, Fabergé-remekek, és nem utolsósorban több kiló súlyú drágakövek egyedülálló kollekcióját csodálhatjuk itt meg. Az összesen 45 ezer tárgyat számláló gyűjteménynek kevesebb mint egytizede látható a vitrinekben.
A megújuló Oroszország emlékműve a Moszkva folyó partján újra felépített Megváltó Krisztus-székesegyház. A Napóleon felett aratott győzelem emlékére 1883-ban felszentelt monumentális épületet Sztálin felrobbantatta, később uszoda működött a helyén. Az eredeti tervek alapján 1994-től mindössze öt év alatt építették fel ismét, döntően adományokból: díszítéséhez 42 féle márványt, kupolájához 340 kg aranyat használtak fel. Méreteire jellemző, hogy 14 ezer hívőt képes egyszerre befogadni.
A múzeumkedvelőknek ajánlható az orosz képzőművészet alkotásait gyűjtő Tretyakov Képtár, a világ egyik legjelentősebb impresszionista gyűjteményével büszkélkedő Puskin Szépművészeti Múzeum, és egy különlegesség: az űrhajózás történetével foglalkozó Űrhajósok Emlékmúzeuma.
Művészet a metróban
A város felfedezéséhez a legkézenfekvőbb közlekedési eszköz a moszkvai metró 300 kilométeres hálózata, amely 177 állomásával maga is látványosság. Építésekor fontos szempont volt a szocializmus felsőbbrendűségének demonstrálása. A szocialista realizmus művészetének ideológiáján elmerenghetünk többek között a Ploscsagy Revoljucii állomáson, ahol a boltívek alatt 87 hős alak bronzszobra áll sorfalat, vagy az ukrán és orosz történelmi párhuzamokat mozaiksorozaton megörökítő Kiejvszkaján, ahol Lenin és Sztálin képe is felbukkan, míg az Arbatszkaja túldíszítettségével inkább bálteremre emlékeztet. Itt aztán fel is jöhetünk a föld alól, hogy megnézzük a híres Arbat sétálóutcát, a művészek egykori kedvelt találkozóhelyét. Emlékszem, húsz-egynéhány évvel ezelőtt ezt találtam az egyetlen szerethető közegnek ebben a hatalmas városban, most viszont ez okozta a legnagyobb csalódást: a bohém lelkek hangját immár elnyomja a turistákra vadászó szuvenírüzletek tömkelegének zaja. Hiába, Moszkva már tényleg nem a régi.
Fucskó Hajnalka
Munkatársunk az 1000 Út Utazási Iroda és a Malév jóvoltából járt Moszkvában.
| Ortodox zarándokhely |
| Az ősi ortodox egyház központja a Moszkvától hetven kilométerre fekvő Szergijev Poszad (a szovjet időkben Zagorszk) erődszerű kolostora, ahol ma 300 szerzetes él. A zarándokok elsődleges úti célja az alapító Szent Szergij ezüstszarkofágja, valamint az itteni csodatévő víz, amely fölé kicsiny kápolnát emeltek, míg inkább a turistáknak érdekes Borisz Godunov cár sírja. A kolostor 70 méter hosszú, díszes refektóriuma építészeti remekmű, ugyanis nincs tartóoszlopa, ritkaság barokk stílusú ikonosztáza. Papi szeminárium és akadémia is működik itt. Belépő nincs, viszont 100 rubelt kérnek attól, aki fényképezni szeretne. |
| Hasznos tudnivalók |
|
Árfolyam: 1 rubel kb. 6,50 forint.
Vízum: A magyar állampolgárok vízumkötelesek Oroszországban. A rövid tartózkodásra érvényes turistavízumhoz szállodától kapott meghívó szükséges. Üzletembereknek többszöri belépésre jogosító vízum is létezik. A gyors és rugalmas vízumügyintézés érdekében tanácsos utazási irodához fordulni.
Gyorsvasút: A Seremetyevó repülőtértől leggyorsabban az Aeroexpress-szel juthatunk be a városba. A modern, piros vonat mindössze 35 perc alatt repít el a metróhálózat körgyűrűjéig, a Beloruszkij pályaudvar nevű állomásra. A gyorsvasút járatai reggel 5 és éjjel 1 óra között félóránként indulnak, a viteldíj egy útra 300 rubel.
Metró: A moszkvai metrón mágneskártyával róhatjuk le a viteldíjat, egy utazás 23 rubelbe kerül, de több utazásra szóló kártyával olcsóbb. Ezért a pénzért idő- és távolsági korlát nélkül metrózhatunk, mindaddig, amíg nem jövünk fel a föld alól. Éjjel 1-ig közlekedik. Taxi: Becslések szerint Moszkvában a taxiforgalom 40 százalékát magánzók bonyolítják, akik többnyire óra és fix tarifa nélkül dolgoznak. Ha rákényszerülünk, hogy „mezítlábas” taxiba üljünk, előre állapodjunk meg a viteldíjban.
Étkezés: A vendéglőkben és kávéházakban 180-200 rubelért kaphatunk standard menüt, a közepes kategóriájú éttermekben 200-250 rubelbe kerül egy főétel.
Szállás, repülőjegy: Vízumügyintézésben, szállásfoglalásban, programszervezésben segít az Oroszország-specialista 1000 Út Utazási Iroda (www.1000ut.hu). |
| Szállodatippek |
|
A középkategóriás szállodák hiányát jól jelzik a szédítő árak, Moszkvában a nemzetközi márkákért is mélyebbre kell nyúlni a pénztárcánkba, mint más világvárosokban. Egy régebbi építésű, nem belvárosi, háromcsillagos szállodában „már” 3000 rubeltől kapunk standard kétágyas szobát, míg egy újabb négycsillagosban 9-10 ezer rubeltől indulnak az árak.
Hotel Metropol*****: Az egyik legrangosabb, szecessziós szálloda Moszkvában, közvetlenül a Kreml mellett, 1901-ben épült. Különleges az üvegtetős étkezője. Ingyenes wifi, fitneszrészleg, VIP-emelet az üzletembereknek. 10 rendezvényterem. Az elnöki lakosztály csaknem 77 ezer rubelbe kerül, lakója volt Kennedy amerikai elnök is.
Hotel Cosmos****: Az olimpiai játékokra épült hatalmas szálloda szobáiból az Összorosz Kiállítási Területre látni. 6 rendezvényterem, külön díjazásért igénybe vehető fitneszközpont és uszoda. Fizetős internet.
Holiday Inn****: Öt éve épült modern szálloda. A szobában nadrágvasaló és teasarok. 14 rendezvényterem. A fitneszközpont, valamint az internet a szobákban ingyenes.
Hotel Borogyino****: 2007-ben épült elegáns szálloda belső átriummal. Nagy méretű szobák, ingyenes wifi, szauna- és a fitneszhasználat. 6 rendezvényterem.
Hotel Sovietsky****: A Sztálin-korszak szállodai luxusa modernizálva. Jar nevű étterme már a 19. században híres volt, konyhája ma is az egyik legjobb a városban. Hagyományos varietéműsorára a belépő 1200 rubel.
Hotel Vega***: Az eredetileg olimpiai falunak épített, ma elsősorban a tömegturizmust kiszolgáló Izmajlovó szállodakomplexum egyik felújított épülete. VIP-emeletei magasabb színvonalúak. |
Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.