Milánó – üzletre szabva

Milánóban minden precízen ki van találva; pont annyi látnivaló van, amennyi belefér egy üzletember napi programjába.

Milánóban minden precízen ki van találva; pont annyi látnivaló van, amennyi belefér egy üzletember napi programjába. Prózai szépségéből adódóan pedig nem kell romantikus árkádok alatt bolyonganunk a következő megbeszélésre, mert olyanok nincsenek. Van viszont remekül szervezett metróhálózat, profi kiállítóközpont, Armani öltöny és lenyűgöző vacsora. Ha mégis kultúrára vágyunk, irány a világhírű dóm vagy a Scala.

Meeting Point

Ha London és Barcelona volt a legmenőbb város a XX. században, akkor úgy tűnik, Milánó kihagyhatatlan lesz a XXI.-ben – írja a Daily Telegraph című brit napilap. Ami engem illet, Milánó a legkevésbé olasz város az olasz városok között, amit valaha is láttam, ennek a ténynek minden előnyével és hátrányával. Nyaralni nem biztos, hogy ajánlanám, üzleti utazóknak viszont kifejezetten ideális. A közel másfél millió fős város az ország legnagyobb ipari központja, melynek kereskedelmi adottságai már alapításakor megmutatkoztak. Az Alpok közelében fekvő, termékeny Pó-síkságon elterülő város eredeti neve Mediolanum, ami annyit tesz, „Az utak kereszteződése”, utalva arra, hogy már akkor is közlekedési csomópont volt. A rómaiak i. e. 200 körül foglalták el a keltáktól a kiváló elhelyezkedésű települést, ami azóta fokozatosan vált egyre jelentősebb gazdasági központtá. Jelenleg számos divat-, telekommunikációs, informatikai, autó- és pénzügyi cég, modellügynökség és kiadó székel itt, az Alfa Romeótól a Dolce & Gabbanán át a Vodafone-ig vagy az olasz tőzsde fellegvárának számító Bolsa Italiáig a híres neveket hosszan lehetne sorolni.

Az utóbbi időkben összesen 50 milliárd eurót fektettek abba, hogy Milánó 16 százalékát építészetileg átalakítsák. A folyamatosan megújuló városra olyan tervezők tették rá a kézjegyüket, mint Norman Foster, Zaha Hadid, Renzo Piano vagy Daniel Libeskind. Tekintve, hogy Milánó hatalmas rendezvény- és konferenciaforgalmat bonyolít, a vásárközpont-kínálat is folyamatosan bővül. Ennek egyik színhelye a Rho-Pero negyedben felépített futurisztikus Fie¬ramilano, mely az egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítmény Európában. A központ grandiozitását mutatja, hogy belsejében nyolc hatalmas pavilon terül el összesen 345 ezer négyzetméteren, amihez még hozzájön 60 ezer négyzetméternyi szabadtéri kiállítótér. Szinte minden héten tartanak valamilyen rendezvényt a környezettudatos épületben, nem mellesleg pedig ez lesz a „Hogyan tápláljuk a Földet” téma köré szerveződő 2015-ös Expo helyszíne, melynek plakátjai már most láthatók városszerte. Annak ellenére, hogy Milánó egyik külvárosi kerületében van, vasúttal, metróval, különbuszjáratokkal és kocsival is jól megközelíthető, a logisztikát megkönnyítendő 14 ezer parkolóhely tartozik az épülethez. Ezzel együtt a Fiera Milano régi helyszíne, a Fieramilanocity is megmaradt a belvárosi rendezvények számára. Itt 43 ezer négyzetméternyi kiállítóterület várja az érdeklődőket. Szintén a belvárosban található a 84 ezer négyzetméteres, 25 ezer ember befogadására képes Milano Convention Centre (MIC) is.

Cinquecento és Bella Moda

Azt mondják, Róma olyan, mint egy érzéki nő, akinek bájai jól kivehetőek, míg Milánó inkább egy félénk lányra hasonlít, aki számos kincset rejteget, de ezeket időbe telik felfedezni. Ne reménykedjünk; ha egy gyors üzleti utazásra megyünk, ezeket aligha fogjuk megtalálni, úgyhogy koncentráljunk a lényegre.

A milánói dóm eredeti terveit gyakran említik a szakrális geometria alappéldájaként, sajnos azonban ezekből nem sok valósult meg, a végeredmény azonban így is impozáns lett. Francesco Sforza herceg uralkodása alatt többek között Leonardo da Vinci és Bramante dolgozott az épület arányain, mely csaknem fél évezreden keresztül épült. Összesen 40 000 embert tud egyszerre vendégül látni, hossza 158 méter, szélessége 66 méter, a kupolatorony 108,5 méter magas, alapterülete 11 700 m2, méreteit csak a Szent Péter-bazilika tudja felülmúlni. A világ egyik legnagyobb gótikus temploma ingyenesen látogatható, csak akkor kell fizetnünk, ha a tetejéről kívánjuk a várost megcsodálni.

A tér másik oldalán található „Milánó szalonja”, vagyis a Viktor Emánuel Galéria. A kereszt formájú, gigantikus bevásárlóközpontban a legnívósabb divattervezők boltjait (Giorgio Armani, Gucci, Versace), valamint elegáns kávézókat és éttermeket találunk, nem véletlenül ez a divat fővárosa is. A Práda felett az olasz Italian Town House csoport tulajdonában álló szuperluxus szálló, a hétcsillagos Town House Galleria magasodik a maga 30 lakosztályával. Továbbsétálva az északi kijáraton át eljuthatunk a Piazza della Scalára. Ha eddig azt hittük, hogy a milánóiaknak fontosabbak a tartalomnál a külsőségek, akkor az operaház épülete jócskán rácáfol erre. A Scala minden kétséget kizáróan nem a szépségével, hanem gazdag hangversenykínálatával és nívós fellépőgárdájával érdemelte ki a világ egyik leghíresebb operaháza címet.

Ha van húsz percünk, érdemes megnézni Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját, melyet a szerzetesek egykori étkezőtermének falára festett. De ne feledjük, Milánó nem a könynyed improvizálások városa, ezért belépőjegyünket körülbelül két hónappal korábban biztosítanunk kell, ha be akarunk jutni. Másrészt nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásunk legyen, hogy csak ennyit szánunk a kultúrára, mert ha akarnánk se tudnánk egy perccel sem tovább időzni, hála az akkurátus teremőröknek, akik könyörtelenül kivezénylik az embert, hogy helyet csináljanak a következő turistahadnak. Magában a Santa Maria delle Grazie templomban azért egy kicsit még el lehet időzni. A tárlatvezetőnk külön kihangsúlyozta, hogy abban az időben a fiatal férfiakat gyakran ábrázolták nőies külsővel, utalva a Jézus mellett ülő Szent János apostolra és Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvében elhangzott állításra, hogy ő valójában Mária Magdolna, Jézus felesége volna. Állítólag Júdás alakját volt a legnehezebb megfesteni, a mester több mint két évig halogatta a dolgot, mert nem talált alkalmas modellt. Végül Júdás alakját állítólag a kolostor perbáljáról mintázta meg, miután az szóvá tette neki, hogy nem halad a munkálatokkal.

Innen negyedórás sétára található az egyik legszebb hely a városban, a Castello Sforzesco. A reneszánsz kastély eredetileg a várost védte, melynek belső termeinek dekorálásában Leonardo is részt vett, jelenleg pedig múzeumoknak ad otthont. Azonban ha nem jelentkezünk be előre, itt sem fogunk tudni megnézni semmit, de egy sétát még így is megér. Mögötte terül el a város tüdejének tartott hatalmas Parco Sempione, ahol kiszellőztethetjük egy kicsit a fejünket. Túloldalán magasodik az Arco della Pace diadalív, amit eredetileg Napóleon olasz hadjáratának dicsőítésére építették, de mivel a császárság még a befejezése előtt megbukott, a Béke alakját mintázták meg.
A Milan- vagy Inter-rajongók a San Siro negyedben álló Guiseppe Meazza stadion hatalmas, többszintes épületét se hagyják ki, ahol egy-egy meccs alkalmával akár 83 ezer rajongó is tombol. Ha pedig jutányos áron akarunk olasz kelmékhez jutni, akkor a Corso Buenos Airest vagy a Corso Vercellit válasszuk, mely utóbbinak közelében minőségi bőrcipőket is találunk a Via Belfiorén, de ne feledjük, hogy az üzletek hétfő délelőtt általában zárva tartanak.

Traffico

Mint már eddig is kiderült, Milánóba nem sok romantika szorult, ezzel együtt lehet szeretni. Ő az anyagias szépség, az olasz líra helyett a prózai valóságot mutatja, amihez például az is hozzátartozik, hogy jó a város közlekedési hálózata. Összesen 3 metróvonal, 19 villamos és 4 troli, valamint 48 buszjárat közül válogathatunk. Ráadásul nem csak olcsóbb, de sokszor hatékonyabb is, mint a drága és dugóban álló taxikat választani, melyeket csak az állomásokon tudunk felhajtani. Úgyhogy hacsak nincsenek nagy csomagjaink, érdemesebb a tömegközlekedést választani, amivel gyakorlatilag minden könnyen megközelíthető. Jellemzően jól ki vannak táblázva az állomások, de tudunk segítséget is kérni. Olasz viszonylatban egész sokan beszélnek angolul, ha mégsem, valahogy akkor is mindent el tudnak magyarázni, mert az emberek nagyon készségesek és barátságosak.

A három nemzetközi reptér 170 desz¬ti¬ná­cióval áll kapcsolatban és hetente 3400 járatot bonyolít. Budapestről a Lufthansa, a Malév és a Wizzair indít járatokat ide, ez utóbbi a Bergamo, előbbiek pedig a Malpensa reptérre érkeznek. Mindkét helyről könnyen eljuthatunk a városba, jellemzően a Milano Centrale központi pályaudvarra. Egyébként a vonathálózat is jól szervezett, és maguk a vonatok is igényesek.

A spiritualitás körbevesz

Ha van rá lehetőségünk, érdemes kirándulnunk a környéken, hisz közel van a Gardó-tó és a Cinque Terre vidéke, de Torino sincs messze, vonattal mindössze két órát vesz igénybe. Torino már inkább hasonlít egy vidéki olasz kisvárosra, melynek árkádjai alatt gyönyörű ékszereket vehetünk a helyi árusoktól. A mai egyetemváros valaha a nagy hatalmú Savoy-ház székhelye volt, majd 1861 és 1865 között az újkori Olaszország első fővárosa lett, melynek emlékét az impozáns Palazzo Reale őrzi. A híres torinói leplet a XV. századi márvány székesegyházban őrzik, de csak évente egyszer tekinthető meg. Ezenkívül itt található az Egyiptomi Múzeum, mely Kairó után a világ második legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményével rendelkezik. Külön érdekessége, hogy a múzeum épülete az egykori városfalat is tartalmazza, így egyszerre pillanthatjuk meg az Augustus császár idejében odahordott köveket, és például II. Ramszesz fáraó szobrát.

A Torino és Milánó között fekvő Biela környékén számos szerzetesrend működik a hegyekben, a buddhistáktól a keresztényekig. Mégis az egyik legkiemelkedőbb spirituális hely a Torinótól nem messze található Avigliana mellett magasodó Sacra di San Michele vagy Szent Mihály-apátság. A hely Piemont régió szimbóluma, mely a torinói egyetem professzorát, Umberto Ecót is megihlette A rózsa neve című könyv megírásakor. Az 1000 méter magas Pirchiriano hegy szikláiba épített apátság valóban megéri a fáradságot. Alapvetően kocsival, de a vállalkozó szelleműek gyalogosan is felkapaszkodhatnak a csúcsra, a jutalom pedig nem marad el, hiszen ha kiérünk a ködfelhőből, fantasztikus látványban lehet részünk. A XI. században épült kolostort 600 évig a bencések irányítottak, majd 200 év elhagyatottság után jelenleg a rosimini rend kezében van. Maga az épület tele van rejtélyekkel és zegzugokkal, de ahhoz, hogy bejussunk, először a „Halál lépcsőjét” kell megmásznunk, majd a „Zo¬diákus kapun” vezet át az utunk. A kolostor fénykorában, az XII. században több mint 170 kolostort irányítottak innen nemcsak Olaszországban, de Franciaországig és Spanyolországig is elért a befolyásuk. További érdekesség, hogy éppen ezer kilométerre épült a Franciaország normandiai partjainál emelkedő Mont-Saint-Michel-kolostortól és ugyanolyan távolságra a dél-olaszországi, Gargano-hegyi Szent Mihály-szentélytől is. Kedvelt zarándokhely volt, már csak azért is, mert rajta volt a Rómába vezető úton, vagyis a Via Francigenán, mely Canterbury-ből indult, és a maga idejében olyan népszerű volt, mint ma a Santiago de Compostelába vezető Szent Jakab-út (El Camino) Spanyolországban.

Malomsoki Szilvia