Dublini mesék

Dublin négy Nobel-díjas írójával és költőjével – George Bernard Shaw, W. B. Yeats, Seamus Heaney, Samuel Beckett – kiérdemelte az irodalom városa címet, de zenei élete is komoly hatással volt a világra. Utánajártunk, mindebből mi vehető észre az ír főváros utcáit járva?

Ha Dublinban hírességre hajazó embert látunk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem csupán hasonlóságról van szó. A helyiek nem lepődnek meg, ha Sinead O’Connor vagy Enya áll előttük sorban a helyi közértben, Bonot pedig könnyű felismerni, hiszen ő vezeti Dublin egyetlen kék Maseratiját. De innen indult el világhódító útjára a The Cranberries, a The Corrs, a My Bloody Valentine, a Thin Lizzy és a Riverdance tánccsoport, de Van Morrison is sok szállal kötődik a városhoz.

A színészek közül – többek közt – Collin Farell és Gabriel Byrne is itt született, az elmúlt idők íróinak és költőinek sora pedig igencsak hosszú, Jonathan Swifttől James Joyce-on át Oscar Wilde-ig terjed a lista, amelyre számos utalást is találunk a városban.

A híres, 13. századból származó St. Patrick-katedrálisban egykoron Jonathan Swift szolgált esperesként. Az eredetileg politikai szatírának szánt Gulliver utazásainak több álnevet is használó szerzőjéről itt az is kiderül, hogy halála után vagyonát egy elmegyógyintézet alapítására adományozta.
A székesegyház mellett szerényen megbújik a Marsh’s Library, Dublin legrégibb könyvtára, amely ma is nyitva áll az irodalomkedvelők előtt, akik a több száz éves köteteket ki nem kölcsönözhetik, csak az épület belsejében olvashatják. A könyvtár mellett álló téglaépületekről pedig azt illik tudni, hogy eredetileg a Guinness-gyár építtette munkásainak, és ezek közelében létesültek az első közfürdők is.

A legrégibb templom azonban a Christ Church katedrális, amelyet még a legendás Strongbow (vagyis Richard de Clare, Pembroke grófja) alapított a 12. században. A város egyik verőerének számító Dame Street neve pedig nem a hölgyekre, hanem a várost egykor csatornázó vikingekre utal. Itt található egymás mellett a dublini vár és a városháza, tőlük nem messze a parlament, amelynek épülete könnyen felismerhető befalazott ablakairól. Az egykoron banknak készülő létesítmény kivitelezése idején ugyanis az üveg borzalmasan drága volt, ezért inkább az olcsóbb, téglás megoldás mellett döntöttek a beruházók. Az ír országgyűlés még arról is nevezetes, hogy ez volt a világon az első nemzetgyűlés, amely feloszlatta magát, 1801-ben.

A Merrion Square Parkban találjuk a város egykori legdrágább lakóépületeit, amelyekben anno a nemesek, a főpapok és a legtehetősebbek éltek. A hatalmas tér közepén lévő park is az ő tulajdonukban állt, és ide mindenki saját kulcsával juthatott be. Ez a rendszer később több hasonló térre is kiterjedt – többek közt a legnagyobb, György korabeli térre, a St. Stephen’s Green­re –, míg aztán a Guinness megvásárolta a kulcsokat és megnyitotta a zöld területeket a lakosok előtt.

A St. Stephen’s Green például vakoknak szánt kertet, tavat, szökőkutakat és köztéri szobrokat rejt, az őt körülvevő utcákban pedig számos, az ír történelemben meghatározó szerepet játszó épületet találunk, az ország egyik legrégibb orvosi iskolájától kezdve az egykori elitklubokig. A Shelbourne Hotelben a városi legenda szerint Hitler féltestvére dolgozott doormanként.

A város – és egyben Európa – legnagyobb parkja, a Phoenix ad otthont az elnöki palotának, Wellington tábornok hatalmas emlékművének és Írország leglátogatottabb attrakciójának, a dublini állatkertnek, de arról is híres, hogy itt adta a U2 első koncertjét. (Az együttes két tagja, Bono és The Edge tulajdonában álló Clarence Hotel nem messze, a Temple Bar folyóparti részén található. A négycsillagos butikszálloda ugyan folyamatosan telt házzal üzemel, de nyereséget még nehezen termel.)

Átnevezők

A város egyik jelképe, a 121 méter magas Spire of Dublin acéltorony az O’Connell
Streeten magasodik, Nelson admirális egykori szobra helyén. A 2003 elején átadott ikonikus építmény végül a köznyelvbe a „stilletto in the ghetto” (tűsarok a gettóban) néven is bevonult, hiszen a dubliniak előszeretettel aggatnak gúnyneveket a köztéri alkotásokra. Így lett például a város himnuszának névadója, a halárus Molly Malone Suffolk Streeten kocsit toló megemlékezése „flirt in the skirt” (kacérkodás szoknyában), illetve „the tart with the cart” (a torta meg a kocsi); James Joyce regényhőse, a medence közepén napozó Anna Livia Plurabelle „floozy in the jacuzzi” (cafka a jakuzziban), míg a híres író sétapálcás szobra „prick with a stick” (balfék pálcával). Nem kímélték a nagy éhezés korának egyik neves politikusát, Theodore Wolfe Tone-t sem, az ő kőoszlopokkal körbevett szobrát Tone-Hedge-nek hívják, a Thin Lizzy gitárosát, Phil Lynott-ot hangszerére támaszkodva megörökítő alkotás „ace with the base” (ász az alapzaton) lett. Ám nem csupán a szobrokból, egymásból is szívesen űznek gúnyt a dubliniak, a legjellemzőbb az észak–dél közti rivalizálás, amelyen persze ők maguk nevetnek leginkább – elvégre a humorérzék itt valószínűleg genetikailag predesztinált.

A világ leghosszabb bérleti szerződése

A várost kettészelő Liffey folyón kéttucatnyi híd ível át, ezek talán leglátványosabbja az O’Connell, Európa egyetlen átkelője, amelynek hosszánál nagyobb a szélessége. Szintén a folyóparton áll a város ikonikus létesítménye, a Guinness-gyár. Alapítója, Arthur Guinness egy sikertelen sörfőzde-üzemeltetési kísérlet után mindenképpen folyóparti helyszínt keresett, és meg is találta, ám drágállotta az évi 45 fontos bérleti díjat, ezért a sokadik alkutárgyalás után elhatározta, hogy inkább leitatja a tulajdonost. A jól sikerült kocsmai megbeszélés végén a bérleti díj ugyan nem lett olcsóbb, de Guinness bármilyen időre aláírhatta a szerződést – ő pedig 9000 évet kért. Az eredeti okirat ma is megtekinthető a Guinness Storehouse-ban, amely hét szinten, interaktív tárlatok segítségével mutatja be a legendás gyár történelmét, a sör készítésének egyes fázisait. Megtudható például, hogy Arthur Guinness 21 gyereket nemzett egyetlen feleségének; a sör előállításához évente 100 ezer tonna árpát használnak fel, és megnézhetők a forgalomból 1963-ban kivont tölgyfa hordók is.

A helyszín nem csupán turisták, céges csoportok számára is izgalmas, hiszen nekik kérésre sörcsapolóversenyt és bemutatókat tartanak, az épület hetedik szintjén három étterem az önkiszolgálótól a teljes szervizig kínál menüket, legtetején pedig körpanorámás bár fogadja a vendégeket.

Egy másik ír világszám, a whiskey történetébe kalauzol a néhány hónapja megnyitott Irish Whiskey Museum, amely egyedülálló multimédiás eszközöket használ az élmény fokozásához. Ne csodálkozzon a látogató, ha a falra akasztott kép egyszer csak beszélni kezd, és elárulja, hogy az ír „uiscle beath” összetétel az élet vizét jelenti, esetleg elkotyogja, hogy a whiskey első írásos említésével 1405-ből találkozni. A szabályozás szerint legalább három év és egy napig hordóban érlelt párlatból többféle is kóstolható a túra végén, így mindenki eldöntheti, melyik fajtát favorizálja.

Kocsmatúrák

Az írek alkoholt otthon nem nagyon isznak, ám előszeretettel találkoznak barátaikkal valamelyik helyi pubban, a hét bármely napján. Épp ezért ne csodálkozzunk, ha akár már hétfő este sem találunk ülőhelyet Dublin ikonikus kocsmáiban, ahol szinte folyamatosan élő zene szórakoztatja a közönséget, és telt ház esetén a vendégek akár az utcán is vígan táncolnak. A legbulisabb helyszín a Temple Bar negyed, amely esténként megtelik turistákkal, helybéliekkel és a nagy számban itt tanuló egyetemistákkal. Írország legrégebbi, 1198-ban alapított kocsmáját, a Brazen Headet viszont a Liffey folyó partján, a Guinness-gyár közelében találjuk.

Aki viszont inkább sporteseményre kíváncsi, látogasson el egy ír foci- (gaelic football) meccsre! A csak Írországban látható játék keretében a rögbihez hasonló, ám annál nagyobb méretű pályán két 15 fős csapat küzd meg egymással, kétszer 30 perces félidőben. A labdát rúgni és kézzel passzolni egyaránt lehet, a gólvonalon áthaladó labda egy, a hálóban landoló három pontot ér. Az ír focihoz hasonló (és ugyanolyan pályán játszható) a hurling, a világ leggyorsabb csapatsportja, amely szintén ír eredetű, de a világ számos pontjára eljutott már. Itt a sliotarnak nevezett labdát az ütővel (vagyis a hurley-vel) kell eljuttatni egy pontért a gólvonalat jelző rúd fölé vagy háromért a kapuba. Dublinban ezek legnagyobb, 82 ezer fő befogadására alkalmas helyszíne a Croke Park, és a helyiek szerint a békés drukkereknek köszönhetően az ír foci- és hurlingmeccseken teljesen felesleges a rendőrségi biztosítás.

A cikk a Business Traveller Hungary 2015. tavaszi számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő: http://turizmus.com/elofizetes , digitálisan pedig itt érhető el: http://www.dimag.hu/magazin/Business_Traveller_Hungary

Forrás: Business Traveller Hungary