Brazília beindul

A legnagyobb dél-amerikai ország 2014-ben futball-világbajnokságot rendez, két évvel később pedig Rio de Janeiro lesz a nyári olimpia házigazdája.  A szervezők vég nélküli fiestát ígérnek.

A legnagyobb dél-amerikai ország a következő évtizedben két világeseménynek is otthont ad majd: 2014-ben itt rendezik a futball-világbajnokságot, két évvel később pedig Rio de Janeiro lesz a nyári olimpia házigazdája.  A szervezők vég nélküli fiestát ígérnek.  

Zizinho, Pelé, Kaká, vagy Ronaldino „otthona”, a riói Maracana stadion lesz a várva várt sportesemények központja: várhatóan itt játsszák a focivébé döntőjét, és itt tartják a 2016-os nyári olimpia megnyitóját és záróünnepségét is. Az 1950-es világbajnokságra emelt arénát, amelyben annak idején 199 500 szurkoló látta az Uruguay-Brazília döntőt, átmenetileg bezárják és átépítik.

A futball-világbajnokság mérkőzéseit más-más helyszínen rendezik: a nyitómeccsre Brazíliavárosban kerül sor, ezután pedig többek között Sao Paulóban, Porto Alegrében és Belo Horizonte Mineirao gigantikus stadionjában is pályára lépnek a foci sztárjai.

 

 

Belo Horizonte az ország harmadik legnagyobb metropolisza, ahol a helyiek vasárnaponként a kókuszpálmákkal és banánfákkal szegélyezett sugárutak szélső sávjaiban sportolnak, amelyeket erre az időre lezárnak a forgalom elől. A következő időszakban modernizálják majd a Mineiraót is, hogy a világbajnokságon már egy minden igényt kielégítő, multifunkcionális aréna fogadja a vendégeket.

Kettős lehetőség

A futball-világbajnokság és az olimpia rendezésének jogával Brazília olyan lehetőséghez jutott, amellyel az ország megalapozhatja gazdasága hosszú távú növekedését, és olyan beruházások, infrastrukturális fejlesztések valósulhatnak meg, amelyek lehetővé teszik még gyorsabb felzárkózását a világ fejlettebb régióihoz. További vitathatatlan előny, hogy a rendező ország sportolói kvalifikáció nélkül indulhatnak a játékokon. A rendezési jog odaítélésében feltehetőleg nem volt utolsó szempont az sem, hogy Dél-Amerika még soha nem rendezett ötkarikás játékokat, és hogy mennyi fiatal „fertőzhető meg” a kontinensen az olimpia eszméjével, amikor a fiatalokat egyre kevésbé érdekli a sport.

Az ország azonban nem csak a küszöbön álló megarendezvényekkel kerülhet reflektorfénybe. Bőséges nyersanyagkészlete – például a nemrég felfedezett mélytengeri olajmezői –, valamint gazdasági növekedési mutatói lassan elhalványítják azt a képet, amely az esőerdők, a trópusi partok, a kávé és a karnevál hazáját az eltékozolt lehetőségek országaként ábrázolja.

Férőhelyek óceánjárokon is

A Belo Horizontéból induló Gyémánt út (lásd keretes írásunkat) végére érve párás, felhős időben pillantottuk meg először a világ talán leghíresebb strandját, a Copacabanat. Némi csalódottsággal vettük tudomásul, hogy noha az óceán kellemesen langyos, a partot mégsem pöttyözték be színes napernyők, és nem lejtettek fürdőruhának szánt fogselyembe öltözött barna bőrű lányok a vakítóan fehér homokon. Idegenvezetőnk felvilágosított, hogy nincs is mit csodálkozni ezen, ugyanis a rióiak többsége, ugyanúgy, mint a világ más városaiban, hétköznap munkával múlatja az időt. Sokan közülük éppen a Copacabanán, vagy a nem kevésbé pompás partszakaszon, az Ipanemán sorakozó elegáns szállodákban és a parttól néhány utcával távolabb, akár fele annyiért bérelhető apartmanokban dolgozik.

A nemzetközi olimpiai bizottság annak tudatában fogadta el Rio pályázatát, hogy még ha újabb szállodák is nyílnak, a város az olimpia idején szükséges 48 ezer szállodai férőhelynél jóval kevesebbet tud felmutatni. Talán éppen ezért rögzítették a pályázatban amolyan unikumként, hogy 8500 vendéget a tengerparton horgonyzó óceánjárókon szállásolnak majd el a játékok alatt.

Távol a faveláktól

Amikor idegenvezetőnket a tömegközlekedés hiányáról, a romokban heverő közbiztonságról és a faveláknak nevezett bádogvárosok drogbandáinak háborújáról faggattuk, ő némi malíciával azt válaszolta, itt mindenre van idő, mi pedig lássuk meg a dolgok jó oldalát: Rióban taxival elfogadható áron most is bárhová eljuthatunk, a kormány új programot indított a bádogvárosok felszámolására, és ha lassan haladnak is, a rendőrség elkezdte visszaszerezni a drogbandák által ellenőrzött, törvényen kívüli területeket.

Vitathatatlan tény, hogy Rio de Janeiro már szerzett némi tapasztalatot arról, hogyan kell biztosítani a nemzetközi sportesemények területeit. A brazil kormány és a külvilág is egyértelmű sikerként könyvelte el például, hogy a 2007-es, Rióban megrendezett Pánamerikai Játékok mindenféle biztonsági probléma nélkül zajlottak le. Valószínűleg biztonsági okokból az olimpiai játékok nagyobb részét – a Pánamerikai Játékokhoz hasonlóan – abban a Barra de Ticuja nevű épülő városrészben tartják, amelynek a közelében nincsenek favelák.

Nemcsak turistákat jelent

Ami a tömegközlekedést illeti, nemrég átadták az Ipanema-Général Osorio metróállomást, amely összeköti a hatalmas kiterjedésű város északi és déli részét, és közvetlen csatlakozást tesz lehetővé a majdani olimpiai parkkal. Az építkezés befejezésére ugyan 21 évet kellett várni, de a riói metrónak soha nem volt könnyű dolga a mindenható autóbuszlobbival szemben. A sok ezer embert foglalkoztató metróberuházás, repülőtér- és gyorsvasúthálózat-fejlesztés új munkahelyek sorát teremti meg nem csak az építőiparban, hanem az acéliparban, a bányaiparban, a sportesemények pedig további élénkülést hoznak a kiskereskedelemmel, vendéglátással és utazási szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozásoknak.

A szervezők reményei szerint 2016-ban az olimpiai játékokra ellátogató turisták amellett, hogy élvezhetik a rióiak kedvességét és könnyed életstílusát, egy napfényben úszó, sportos-zenés paradicsomba érkeznek, épp olyanba, amilyennek az olimpiai pályázatra készített videó bemutatja a Csodálatos Várost, ahogy Rio de Janeirót oly sokan nevezik.

Pousadák a Gyémánt út mentén

A brazil utazási irodák kínálatukat folyamatosan bővítve igyekeznek megmutatni, hányféle arca létezik ennek a félkontinensnyi országnak, amelynek szálláskínálata legalább olyan sokszínű és különleges, mint természeti kincsei. Kis csapatunkkal a Del Bianco brazil utazási iroda szervezésében követhettük végig a Minas Gerais állam bányáiból kitermelt ásványok, drágakövek és nemesfémek útját, melyeket a gyarmatosítás korában Rio de Janeiro illetve Sao Paulo kikötőiben raktak hajóra, és indítottak el Lisszabon felé.

A Gyémánt út első állomása a már korábban említett Belo Horizonte. A parkok városának is nevezett metropolisz legmagasabb pontjáról, a Serra do Curralról csodás kilátás nyílik a hatalmas zöld területekkel szabdalt városra. Belo Horizonte sosem volt népszerű a turisták körében, mivel nincs tengerpartja, a város kulturális, oktatási és gazdasági központként jelentős.

 

Ouro Preto, a brazil gyarmati építészet mesterműve. Fő nevezetessége a szappankőből faragott homlokzatú Assissi Szent Ferenc templom, amely a művészettörténészek szerint a 18. századi brazil rokokó építészet legnagyszerűbb alkotása. A templom hat mellékoltárának egyikét a magyarországi Szent Erzsébetnek szentelték. A belváros koloniális építészeti műemlékeinek köszönhetően a város felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Ezen a vidéken felesleges hotelóriásokat keresni, az idevetődő turista itt főként a gyarmati időkben épült pousadákban szállhat meg. A pousadák pompás, többnyire tizennégy-húsz szobás udvarházak. A meglátogatott pousadák közül egyik kedvencünk a város szívében található Pousada do Mondego lett, amelynek társalgójában nekünk ugyan kicsit alacsonyak voltak a vastag bársonnyal bevont, cédrusfa fotelok, száz évvel ezelőtt azonban a nők nagy abroncsos szoknyáikban kényelmesen helyet foglalhattak rajtuk.

Az érintetlen hegyoldalba kapaszkodó Tiradentes elővárosának egyik völgyében megbúvó Pousada Villa Allegra kertjéből pazar kilátás nyílik a szemközti, fekete hegyekre, a pompás, egzotikus növényekkel, orchideákkal benőtt épület mázas csempével burkolt szobái, a gyarmati hangulatot idéző, súlyos fabútorok maradásra késztetik az utazót.

A szintén Tiradentesben működő Pousada Máe D’água egyik kék-fehér szobájában töltött éjszaka, majd egy kiadós hajnali úszás után a szálloda medencéjében, továbbindultunk a Rio de Janeirotól alig hatvan kilométerre fekvő Petropolisba, a császárok városába. A császár nyári palotájának klasszicista épülete ma nagyszerű múzeum. A császárság kora Brazíliában a Napóleon lisszaboni támadásai elől menekülő portugál királyi család átmeneti letelepedésével kezdődött, és mindössze alig száz évig tartott. Az eredeti bútorokkal berendezett, a császári család használati tárgyait bemutató állandó kiállításon megcsodálhatjuk az ékszereket, ezüst és aranytárgyakat, porcelánokat, bútorokat. Itt található a II. Péter megkoronázására készített aranykorona is 639 briliánssal és 77 gyönggyel ékesítve.

Matkovich Ilona

(Munkatársunk útját a TAP Portugal és a Del Bianco utazási iroda támogatta.)