Ázsia rejtett kincse, Vietnam

A sokak számára ismeretlen Vietnam kulturális, történelmi és gasztronómiai csemegékkel várja az egzotikumra éhes látogatókat. Ezúttal a fővárost, Hanoit és az ország északi részének legérdekesebb látnivalóit mutatjuk be.

A sokak számára ismeretlen Vietnam kulturális, történelmi és gasztronómiai csemegékkel várja az egzotikumra éhes látogatókat. Ezúttal a fővárost, Hanoit és az ország északi részének legérdekesebb látnivalóit mutatjuk be.

A hat és fél milliós Hanoiba megérkező látogatónak először a véget nem érő dudálás üti meg a fülét. A vietnami főváros forgalmában tengernyi autó, busz, taxi, háromkerekű riksa és motorkerékpár próbálja legyűrni egymást.

Az utakon az igazi főszerep a mára a hagyományos biciklit felváltó motorkerékpároké, a város több millió kétkerekűjén gyakran három-négy családtag is utazik szorosan egymáshoz simulva, a mellékutcákban pedig hosszú sorokban foglalják el a járdát a parkoló járgányok.

Helyi ízek északon

Az élet az utcán zajlik, a szabadtéri borbélystandok mellett megférnek a sorsjegyet árusítók kis asztalkái vagy épp az iskolából hazafelé tartó, piros úttörőnyakkendőt viselő diákok krétával felrajzolt, rögtönzött tollaslabdapályái.

A parkokkal, tavakkal és szökőkutakkal tarkított, kellemes hangulatot árasztó nagyvárosban egymást érik az üzletek és az árusok, a hatalmas rakománnyal küszködő motorosok vagy éppen a vállukra helyezett bambuszrúdon két megrakott csomagot egyensúlyozó gyalogos kofák.

Mindenki nassol, zöldséget, édességet ropogtat vagy bia hoit, azaz házilag készülő, frissen csapolt, könnyű sört iszik a szinte minden sarkon megtalálható söntésben. A rengeteg kifőzdében mindenféle étel kapható a nap bármelyik órájában. A legnépszerűbb persze a vietnamiak nemzeti büszkesége, a pho – a legtöbbször marha- vagy csirkehússal és rizstésztával készülő leves, amit különféle zöldségekkel, szójacsírával, narancs- vagy citromszelettel és fűszerekkel tálalnak.

Hanoi modern arcát mutatják az európai és egyéb nemzetközi ételeket kínáló, főként a turisták igényeire szabott új éttermek, illetve a pho sikerére építő Pho24 névre keresztelt gyorsétteremlánc egységei is, ahol az ide látogató külföldiek szája íze szerint újradefiniálták a hagyományos levest.

Útvesztő az óvárosban

Hanoi dinamikus óvárosa kihagyhatatlan élményt kínál: ez az igazi Ázsia a tömeggel, az árusok színes standjaival, az egzotikus illatokkal, éttermekkel és sarki kávézókkal. A keskeny utcákon is egymást érik a motorosok, fejlett ritmusérzékre van szükség ahhoz, hogy gyalogosan át tudjunk kelni a másik oldalra.

 

 

 

Érdemes itt eltévedni, órákig lehet bolyongani a látványos kavalkádban – és mindenképp ki kell próbálni a családi kifőzdékben egy-egy frissen készülő ételt.

A várost kettészelő Vörös folyó és a Hoan Kiem tó szomszédságában található óváros már a 13. század óta kereskedelmi központként működik, eredetileg 36 csoport alapította, amelyek kivétel nélkül egy-egy külön utcában tevékenykedtek – innen származik a negyed régi neve is, a 36 Utca.

Az óváros mai területe sokkal nagyobb, de a szakmánkénti területi felosztás megmaradt: minden utcában csak egyféle terméket árusítanak, van, ahol csak cipőket, van, ahol csak édességeket, de akad, ahol csak lampionokat, faszobrokat, fonott bútorokat, zöldséget vagy éppen gyermekjátékokat. Nem csoda, hogy itt könnyen elkölthetjük a pénzünket – persze alkudni szinte mindenütt kötelező.

Az óváros szélén található a Dong Xuan piac több emeletes épülete, amely az épület előtti térrel együtt igazi csomópont: itt aztán tényleg mindent kapni, a helyi kézműves termékek, zöldségek és egyéb élelmiszerek mellett Kínából importált olcsó ruhaárut is.

Templomos szigetek

Időutazásban vehetnek részt azok, akik meglátogatják a vietnami főváros templomait. A legnagyobb és legismertebb Van Mieu, azaz az Irodalom Temploma, amelyet 1070-ben alapítottak Konfucius és a tudományos munkát végző szerzetesek tiszteletére. Vietnam első egyetemét is itt hozták létre 1076-ban.

A templom öt, egymás mögött elhelyezkedő udvarból áll, amelyeket több gyalogút köt össze – a középsőt, a legszélesebbet az évszázadok során mindig az uralkodónak tartották fönn. A harmadik udvaron állnak azok a domborművekkel díszített kőlapok, amelyeken az 1442 és 1788 között, háromévente megrendezett vizsgatételeket teljesítő tudósok neveit sorolják fel. A kőlapok kőteknősök hátán állnak, amelyek az állandóságot és az örökkévalóságot szimbolizálják.

Az óvároshoz közeli Hoan Kiem tó egyik szigetén áll a 18. században alapított Ngoc Son Templom, amelyet többek között a mongolokat a 13. században visszaverő Tran Hung Dao tábornok tiszteletére emeltek.

A kis szigetet a Hanoi egyik szimbólumaként is számon tartott Felkelő Nap Hídja köti össze a szárazfölddel. Az élénkvörösre festett fahidat a 19. század végén építették. Szintén egy tó, a Ho Tay (Nyugati Tó) egyik szigetén található a Tran Quoc Pagoda, amely a vietnami főváros egyik legrégebbi temploma.

Az idillikus környezetben működő templomba este, a kapuk bezárása előtt nem sokkal érdemes megérkezni, ekkor szinte üres a templomkert és zavartalanul megfigyelhetjük a szerzetesek hétköznapjait és meghallgathatjuk a dobszóval kísért esti imájukat is.

Egy kisebb, mesterségesen kialakított tó közepén áll a szintén a Hanoi szimbólumai között számon tartott Chua Mot Cot, azaz Egy Oszlopos Pagoda, amely – ahogy nevéből is kiderül – egyetlen, vastag kőoszlopra épült.

A kis alapterületű templomot az 1028 és 1054 között uralkodott Ly Thai Tong császár emeltette gyermeke születése miatt érzett hálája jeléül. Az épületet az országból 1954-ben kivonuló francia gyarmattartók lerombolták, ezután az újonnan megalakuló helyi kormány építette újjá.

Ho „apó” emlékezete

A vietnami kommunizmus, illetve az ország huszadik századi történetének legjelentősebb alakja Ho Si Minh – a vietnamiak jelentős része által már-már szentként tisztelt hős (Ho Si Minhről és Vietnam történelméről lásd a keretes írást).

Az 1969-ben elhunyt vezér szelleme egész Hanoiban érzékelhető (nem is beszélve az ország déli részén található egykori Saigonról, amelyet utóbb Ho Si Minh-városra kereszteltek át).

A főváros központjának szomszédságában, egy hatalmas park közepén található a Ho Si Minh Mauzóleum oszlopsorral övezett, kocka alakú építménye. Itt őrzik egy üvegszarkofágban Ho bebalzsamozott testét, amelyet bárki megtekinthet – áradnak is ide a diák- és nyugdíjascsoportok az ország minden szegletéből.

A belépőnek azonban szigorú szabályokat kell követnie, a mauzóleumban tilos fényképezni, mobiltelefont használni, beszélni, de még zsebre sem dughatja a kezét senki. A viaszbábura emlékeztető testet egyébként az útikönyvek szerint évente egy alkalommal szervizelésre szállítják Oroszországba. A látogatás után érdemes még várakozni a mauzóleum előtti parkban, az őrségváltás ugyanis igazi látványosság a koszorúk és a vörös alapon sárga csillagos vietnami zászló árnyékában.

A mauzóleum közelében áll az a cölöpökre épült lakóház, amelyben Ho Si Minh kisebb megszakításokkal 1958 és 1969 között élt és dolgozott. Az épület egyszerűsége éles ellentétben áll a szintén a közelben található, impozáns Elnöki Palotával, amely korábban Francia Indokína gyarmati kormányzójának székhelye volt.

Kobra ebédre

A főváros közelében érdemes felkeresni a „kézműves falvakként” emlegetett településeket is. Mindegyikük egy-egy termékről híres, a Hanoitól 13 kilométerre található Bat Trang például mázos kerámiaedényeiről, a fővárostól 25 kilométerre fekvő So manióka- és rizslisztből készült tésztáiról, a szintén közeli Van Phuc pedig selyemáruiról.

A Hanoitól csupán hét kilométerre, északkeletre fekvő Le Mat specialitása a kígyó – a falu lakosságának jelentős része abból él, hogy a drága fővárosi éttermek számára különböző kígyófajtákat tenyészt. Persze a kígyókat helyben is feldolgozzák, a településen egymást érik a hatalmas kobrák képeivel hirdetett éttermek, amelyek közül több is igazi kiállítóteremként működik.

Az előterükben a tartósított kígyókat tartalmazó „befőttesüvegek”, illetve a kígyók felhasználásával készülő alkohol tárolására használt, vörös kendővel lefedett dézsák mellett az élő állatokat is meg lehet tekinteni – akad olyan étterem, ahol ki is lehet választani, melyik tekergőt szeretnénk elfogyasztani. Az éttermekben általában 10 különféleképpen elkészített apró kígyófogást tálalnak fel egy-egy speciális étkezés során – a legnépszerűbb természetesen a kobramenü, amelynek ára eléggé borsos.

Le Matban kígyófesztivált is tartanak a harmadik holdhónap 23. napján, amelynek során színes felvonulással és kígyótáncokkal köszöntik a látogatókat, valamint a falu lakóinak mindennapi betevőjét megteremtő kígyókat.

Sárkányok és mészkőszirtek

Hanoitól 160 kilométerre, keletre található Ázsia egyik legszebb természeti látványossága, a Ha Long-öböl, azaz a Leszálló Sárkány Öble. Keletkezésével kapcsolatban számos legenda kering, az egyik verzió szerint egy hatalmas sárkány vagy egy egész sárkánycsalád szórta tele az öböl vizét jádekövekkel és ékszerekkel, amelyek szigetekké változva védelmet nyújtottak az itt élőknek az éppen támadó ellenséggel szemben.

A valóságban az öböl hozzávetőleg 3000 mészkőszigete a tengerszint változásának, a tektonikus lemezek mozgásának, illetve a szél, a tenger és a párás klíma hatásainak köszönheti létrejöttét. Az öblöt 1994-ben felvették az UNESCO világörökségeinek listájára, és hosszú évtizedek óta a legnépszerűbb vietnami látványosságok között tartják számon.

Az öböl a fővárostól hozzávetőleg 3–4 órás autó- vagy buszúttal érhető el. Az egyéni utazás helyett ajánlatos szervezett társasutazáson felfedezni az öblöt, amelynek megcsodálásához általában egyetlen nap nem is elegendő.

A legtöbben a jellegzetes vitorlákkal felszerelt dzsunkákon hajókáznak a szigetek között – ezekből luxuskivitelűek is közlekednek itt, amelyeken egy-egy kabint vagy akár több helyiségből álló lakosztályt is ki lehet bérelni. Az öböl a lemenő nap fényénél a leglátványosabb.

A szirtek között több úszó falut is láthatunk, ahol az egymáshoz erősített hajókon több száz vietnami él – meglehetősen spártai körülmények között. A halászatból, illetve az emléktárgyak árusításából élő helyieket többször sújtotta már itt tájfun – ekkor a közeli barlangokban húzták meg magukat – ám a számukra a parton található Ha Long-városban felajánlott önkormányzati lakások helyett mégis a maradást választották.

Fincziczki Béla

(Munkatársunk útját a Vietnami Turisztikai Hivatal és a Hanoi Red Tours támogatta.)