Ahol szívesen lennék Desdemona
Ciprus nem adja magát könnyen, meg kell fejteni. Ez volt az érzésem, amikor az akhájok, a trójai görögök, bizánciak, Afrodité és Othello „lábnyomaiban” lépkedve megismerkedtem ezzel a különleges szigettel.
Szerző: Németh Andrea
Ciprus kulturálisan és politikai értelemben Európa része, pedig földrajzilag Ázsiához tartozik. Görög, brit és egy kicsit közel-keleti (Libanon partvidéke csupán 70, Izrael pedig 210 kilométerre fekszik tőle). A tizede Magyarországnak, ám az 1,1 millió lakosra 4 millió turista jut, számuk 2018-ban is tovább bővült. Rengeteg a brit és az orosz vendég, utóbbiak száma meredeken megugrott az elmúlt pár évben. A turizmus az ország GDP-jéhez közvetlenül 30, közvetve pedig további 40 százalékkal járul hozzá (!), vagyis csak 30 százalék nem köthető a turizmushoz. A magyar turistaforgalom 20 ezer körül alakul évente, a bővülő légi összeköttetéseknek köszönhetően számuk 2018-ban csaknem 50 százalékkal nőtt.
Tartás és büszkeség
Cipruson minden sziklában, épületben, a helyiek tekintetében tartást és büszkeséget láttam: ők a történelem viszontagságai ellenére hűek tradícióikhoz, és tovább viszik azokat az értékeket, amelyek részben a helyi kultúra, részben a vallás révén apáról fiúra szállnak már évszázadok óta, hiába foglalták el egy időre az országot a törökök, franciák, britek. (Az ország északkeleti harmadát jelenleg is megszállva tartja a török katonaság, a területen egyoldalúan kikiáltott Észak-ciprusi Török Köztársaságot Törökországon kívül a világ egyetlen országa sem ismeri el hivatalosan – a szerk.)
Ez a sokszínűség az oka talán annak is, hogy aki igazán szeretné megismerni ezt a nagy múltú, különleges szigetet, annak a színfalak mögé kell néznie.
Félreértés ne essék, Ciprus mindent tud, amit egy földközi-tengeri szigetnek tudnia kell a – szó szerint és átvitt értelemben is – felhőtlen nyaraláshoz. De ennél sokkal többről szól. Megkockáztatom, hogy Ciprusra ne is a tengerparti nyaralás miatt menjen az ember, noha erre biztatnak a megújuló, kiváló minőségű tengerparti hotelek, vagy a csodás strandok, mint amilyen a Nissi Beach is.
Én magam kifejezetten örültem, hogy az utazást novemberben szervezte meg a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal és az Aegean Airlines. A légitársaság szerepvállalása mögött az áll, hogy számos variációban kínál járatokat Ciprusra egész évben, athéni átszállással, vagy akár 1-2 napos athéni megállással.
Cipruson ősztől tavaszig valódi felüdülést nyújt a 22-24 fokos hőmérséklet, minden nyugodt és sehol sincs tömeg, az árak is kellemesebbek. Ki hinné, hogy miközben mi a gyertyákat gyújtjuk sorra az adventi koszorún, kint elkezdődik a banán- és a narancsszüret. Jártam már korábban a szigeten, mégis azt mondom, most láttam először igazán. Megnyílt és kitárulkozott, olyannak mutatta magát, amilyennek a helyiek szeretik.
Afrodité nyomában
Cipruson is vannak olyan ikonikus helyek, ahová minden turista elzarándokol. Ilyen az Afrodité-szikla, ahol a legenda szerint a szépség és szerelem istennője született. Gyönyörű kavicsos tengerparton áll ki meredeken a tengerből, körülötte sétálva mindenki a reménybeli vagy már megtalált Igaziról sző szerelmes álmokat. A parti kavicsok között az idegenvezető biztatására mindenki szív alakú köveket keresgél, és kis fantáziával talál is. Eldöntheti, hogy hazaviszi, vagy névvel, dátummal ellátva itt hagyja az e célra kialakított kis „szentélyben”.
Afrodité fürdője innen nem messze található, Latchiban. A csobogó forrást és a tavacskát most egy botanikus kert veszi körbe.
Szintén kötelező látnivalót jelentenek a pafosi mozaikok, melyek szinte eredeti állapotban élték túl a történelem viharait. Az ókori villák padlóinak bámulatos mintázatait a világörökség részévé nyilvánították.
Kurion ókori városa szintén kihagyhatatlan. Földrengés temette maga alá egykor az egész települést, ezért jó állapotban megmaradt minden, még a vízvezetékrendszer és a padlófűtés is. A görögök és rómaiak által is használt, a tengerre csodálatos kilátást nyújtó színház színpadára kiállva magunk is megtapasztalhatjuk, milyen kiváló az építmény akusztikája.
Ha már a szigeten barangolunk, mindenképpen ejtsük útba a Larnaka közelében elterülő sós tavat, amelyen télidőben rengeteg vándormadár pihen meg, illetve sokszor szinte rózsaszínre festi a tó vizét a több ezernyi flamingó.
Érdekesség, hogy Larnaka szülötte Zénon, a filozófus. Tőle származik a sztoikus filozófia, amelyre építve saját iskolát alapított, és terjesztette az életigenlő tanokat. Ehhez képest a sors fanyar humora, hogy 57 évesen követőivel együtt csoportos öngyilkosságot követett el…
Larnaka egyik legszebb műemléke a Szent Lázár-templom, névadója az a Lázár, akit a Biblia szerint maga Jézus támasztott fel. A csodálatos esemény után Ciprusra hajózott és püspök lett. A templom alagsorában őrzik Lázár szarkofágját. Ám annak idején az építkezés idejére a maradványokat Konstantinápolyba szállították, és azok nem is kerültek vissza, így Lázár végső nyughelyéről ma sincs pontos információ. A larnakai templomban csak üres sírbolt található.
Élet lassú tempóban
A ciprusi tengerpart mentén minden a turizmusról szól: Pafostól Limasszolon át Larnacáig és Agia Napáig egymást érik a szálláshelyek, éttermek, bárok, üzletek. A sziget belsejében azonban még követik a tradíciókat, az emberek a hagyományos értékrend és ritmus szerint élik az életüket.
Egy ilyen kis faluban működik a Vasilikon borászat, ahol megkóstolhatjuk a zömmel helyi fajtákból készülő, kézi szüreteléssel, manufakturális módszerekkel előállított finom nedűket.
Errefelé létezik a házi kígyó fogalma: a Cipruson fellelhető 12 féle kígyóból 2 mérges, ellenük a házaknál úgy védekeznek, hogy tejbe áztatott sütivel szó szerint odaédesgetik a nem mérgező kígyókat. Azok aztán kijelölik a területüket, és távol tartják mérges rokonaikat.
Izgalmas élmény a Gyherbia gyógynövény- és fűszerkert is, ahol tematikusan ismerhetjük meg a stressz elleni, női bajokra való, fiatalító vagy éppen élénkítő növényeket, majd olajaik lepárlását.
Lefkara is kedves kis település, amely egyebek mellett jellegzetes hímzéséről, a Lefkaritikáról nevezetes, melyből az évszázadok során sok ismert ember, köztük Leonardo Da Vinci is rendelt.
Mustkolbász és halloumi
A ciprusi bort már Homérosz is megénekelte. A keresztes lovagok által megalkotott Commandaria nevű, a mi aszúnkra emlékeztető gyógynövényes édes bort azóta is ugyanúgy készítik.
A rózsa is fontos alapanyag, készül belőle szörp, édesség, likőr. Jellegzetes csemege a mustkolbász: mandulafüzért mártogatnak sűrűre főzött szőlő- vagy gránátalmaszirupba, amíg 2,5 cm vastag nem lesz. Állaga a birsalmasajtra emlékeztet. Szintén fogyasztják a keleti országokban is ismert szultánkenyeret, amely ízesített cukorszirup pisztáciával megbolondítva. Szintén tradicionális a karobszirup, amely a szentjánoskenyérfa terméséből készül, antioxidáns hatású, egyben afrodiziákum.
Kihagyhatatlan finomság a halloumi sajt, amely nemcsak finom, de egészséges is. Frissen elkészítve mentával, zöldségekkel fogyasztják, grillezve valódi nemzeti eledel.
Érdemes felkeresni Lefkara környékén, Chirokitiában egy fiatal, elhivatott gazdát, Petros Nikolaout, aki ezt a mesterséget is bemutatja kis csoportok számára a tradicionális hangulatban berendezett, saját építésű házikójában. Az autentikus élmény garantált: nagynénikéje gyúrja-sodorja a bourekia nevű édességhez a tésztát, a házban található takarók, terítők is a család munkái, a fonott kosarakat pedig ő maga készíti.
S akkor még nem szóltunk a szintén tradicionális végeláthatatlan meze vacsorákról, melyből mi is jócskán kaptunk ízelítőt: a 20. fogásnál feladtuk a számolást. Minden friss, ízletes, egészséges – úgyhogy Ciprus igazi gourmet-mennyország.
A mese sokáig folytatódhatna erről a szigetről, amely amilyen kicsi, olyan nagy szívvel és annyi izgalmas élménnyel várja a kíváncsi felfedezőt.
Munkatársunk utazása a Ciprusi Turisztikai Hivatal és az Aegean Airlines támogatásával valósult meg.