Légi összeköttetés

A fedélzeti digitális kapcsolatok a nem is olyan távoli jövőben alaposan átírják a levegőben töltött élményeinket. Tom Otley utánajárt, milyen technológiai fejlesztések várhatóak e téren.

A fedélzeti szórakoztatórendszer (in-flight entertainment, IFE) ugyan nem tartozik a légitársaság-választási preferenciák közé, ám hiánya vagy nem megfelelő működése számos panaszt vált ki. Azonban a szolgáltatás szükségességének is számos összetevője van, így például nem mindegy a napszak, hiszen a míg napközbeni időt szeretnénk filmnézéssel tölteni, éjszaka viszont inkább pihennénk. És az is fontos tényező, hogy épp a viszonylag kevés külső ingert kínáló turistaosztályon vagy az ételekkel-italokkal, vízszintesig nyitható üléssel kényelmessé tett business class-on teszünk-e meg hosszabb utat.

A fedélzeti szórakoztatórendszerek IFE azonban hosszú utat tettek meg. Még jól emlékszünk a széksorok között a magasból lelógatott képernyőkre, amelyeken egyetlen filmet lehetett nézni, és reménykedtünk, hogy a fülhallgatóból valóban jön a hang. A hosszú távú járatokon ezeket fokozatosan felváltották az egyedi képernyők, amelyeken csatornát is lehetett választani, majd aztán jött az on demand megoldás, vagyis már nem csupán széles választékból bökhetünk rá a bennünket leginkább érdeklő filmekre és sorozatokra, de szükség esetén meg is állíthatjuk, előre vagy visszatekerhetjük őket. Így elmondható, hogy az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően a légitársaságok immár olyan mennyiségű és minőségű szórakozást biztosítanak, amelyből komoly fejtörést okoz a választás.

 

Böngészés a felhők felett

Azonban a fedélzeti szórakozás nem csupán a képernyők minőségében hozott változást, hanem a repülés közbeni internet biztosításában is, így immár e téren a kapcsolódás a kulcsszó, ami az utasok számára a földi körülményekkel megegyező netes böngészést, telefonhívásokat és e-mailek küldését teszi lehetővé.

A légi kapcsolódás azonban míg egyeseknek komoly áldás, másokból visszatetszést vált ki. Ők azok, akik a levegőben töltött órákat pihenéssel, meditálással szeretnék tölteni, nem pedig utastársuk telefonbeszélgetéseinek hallgatásával. A légitársaságoknak így két lehetőségük maradt: vagy bizonyos időszakokban (például éjszaka) kikapcsolják a telefonálási lehetőséget vagy pedig megkérik utasaikat, hogy tartózkodjanak a szolgáltatás igénybevételétől.

 

Nagy játékosok

A kapcsolódás számos formában jelenik meg a fedélzeten, a telefonok roamingolás közbeni használatától kezdve a fedélzeti wifi-ig. A Panasonic immár komoly szerepet játszik mind a fedélzeti szórakozásban, mind a levegőben és a földön biztosított kommunikációs szolgáltatásokban, csakúgy, mint a Thales, míg a Gogo főleg az amerikai belföldi piacon vált ismertté a Deltának és a Virgin Atlantic-nek nyújtott szolgáltatások révén.

David Bruner, a Panasonic globális ügyfélszolgálatokért felelős alelnöke öt okot sorol fel, amiért a légitársaságok a szélessávú szolgáltatás bevezetése mellett döntenek. „Először is, az utasok már megkövetelik, bár abban már megoszlanak, hogy mennyit is hajlandóak fizetni érte. A Turkish Airlines nemrég végzett kísérletében az ingyenes fedélzeti wifi-t kínáló gépek fedélzetén az utasok átlagosan 50-60 százaléka vette igénybe a lehetőséget. Ám az adatok elemzésénél fontos tudni, hogy nagy eltérések mutatkozhatnak a napközbeni és az éjszakai használók száma között.”

Bruner a statisztikákat idézve rámutat: a légi utasok 93 százaléka magával viszi netkapcsolatra képes eszközét, amelyeket egyébként a földön is rendszeresen használ, így a levegőben sem szívesen mond le róluk, ha jó áron kínálják a szolgáltatást. Ez utóbbit tekintve viszont úgy tűnik, a földön már megszokott ingyenes wifiből kiindulva itt sem szívesen fizetnének érte, maximum egy jelképes összeget.

Másodszor, néhány légitársaság ezt egyedi értékesítési eszközként tekinti, és így próbálja meg magához vonzani az utasokat, bár e téren egyre nagyobb a verseny, és folyamatosan mérséklődik az elsőként belépettek előnye.

Harmadszor, a „bekötött” repülőgép csökkenti a hitelkártya-visszaélések valószínűségét és növeli a fedélzeti értékesítés iránti bizalmat, vagyis akár drágább termékeket – mondjuk a célállomáson igénybe vehető szolgáltatásokat – is lehet kínálni az utasoknak. Bruner példaként említ egy Seychelles-szigeteki utat, amely közben fel lehet ajánlani az utasnak, hogy fizessen be egy búvártúrára vagy hajós kirándulásra. A biztonságos tranzakció által meggyőzött utas vásárlása után járó jutalékok pedig már akár fedezhetik is a fedélzeti wifi beüzemelésének és működtetésének költségeit vagy legalább egy részét.

Negyedik érvként a repülőgép üzemelése közbeni információkat említi, amelyek még a hatékonyságot is javíthatják. A repülőgépek a magasban gyűjtött meteorológiai adatokat akár meg is oszthatják vagy el is adhatják más légitársaságoknak a szolgáltatók segítségével. „Az időjárást befolyásolni nem tudjuk, de az előrejelzések birtokában fel lehet készülni a váratlan eseményekre” – mutat rá Bruner.

Végül pedig, a repülőgép meghibásodása, kisebb üzemzavarai esetén a műszaki csapatok felkészülhetnek a javításra és a leszállásig be is szerezhetik a szükséges alkatrészeket, jelentősen csökkentve a szervizre fordított időt. A légitársaságok ugyan vitatják, hogy a fentebb említett hatékonyság-javulásból eredő költség-megtakarításoknak az utasok legyenek a haszonélvezői (például olcsóbb repülőjegyek formájában), de tény, hogy bármely megoldás, amely a meghibásodások esélyét csökkenti, üdvözölendő.

 

Földi erők

Az utasok számára az e-mail küldési lehetőség vonzónak tűnhet, különösen, ha üzleti ügyben utaznak, de ha összehasonlítjuk ezt az opciót a földi kommunikációs szolgáltatások fejlődési ütemével, már nem annyira lenyűgöző. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a légitársaságok pusztán lépést szeretnének tartani az otthon használatos technológiával. A rendszerek bevezetésének magas költségei ellenére be kell látni, hogy az érintőképernyő sem a repülőgépeken debütált, akkor miért is ez a felhajtás?

A válasz a nagyon szigorú, mondhatni merev szabályozási és fizikai környezetben rejlik – a fedélzeti szórakoztatórendszer ugyanis nem üzemelhet tesztmódban, anélkül, hogy mérnökök csapatai ne bizonyítanák be biztonságos használatát. A repülőgép pedig a legdrágább helyszín, ahova internetet be lehet vezetni – hangsúlyozza Bruner. És ilyen körülmények között a fedélzeti wifi árát a szállodai szolgáltatással egy szinten tartani vagy ingyenessé tenni egyenesen pénzügyi öngyilkosság lenne.

Akkor mégis, miért áldoznak rá? Neil James, a Panasonic vállalati értékesítési igazgatója szerint „a légitársaságok a mostani döntéseket a jövő repülőgépeinek függvényében hozzák meg, és 2020-ban már elképzelhetetlen lesz a fedélzeti internet nélkül közlekedő gép. Ez olyan, mintha a mostani tinédzsereknek azt mondanánk, hogy amikor öt év múlva ők lesznek gyakori utazók, a repülőgépeken nem használhatják mobil eszközeiket.”

 

Saját eszközök

De akkor mit is jelent mindez a fedélzeti szórakoztatórendszerek számára? Vajon az emberek akkor is használni fogják őket, ha saját, wifivel rendelkező készülékekkel utaznak? A megoldás a Panasonic új, Jazz névre hallgató ülése, amelyet a B/E Aerospace-szel közösen dolgozott ki, ez ugyanis elegendő helyet és teret biztosít az utasok kütyüinek, miközben saját meghatározása szerint „továbbfejlesztett fedélzeti szórakozást” kínál.

„A szándék az, hogy a repülőgépen rendelkezésre álljon elegendő mennyiségű tárhely a profiljába leginkább beleillő tartalmak számára. Ez az utasok számára hozzáférést eredményezne az internet legmélyére, úgy, hogy a hatalmas adatforgalmat generáló tartalmakat – például a 4K (a full HD-nál négyszer részletgazdagabb) felbontású filmeket, amelyek otthon is csak hosszú idő alatt töltődnének le – közvetlenül az utas készülékére vagy a beépített monitorra sugározzák. A készülék csatlakozik a netre, így lehetővé válik a streaming, de valószínűleg egy sokkal fogyaszthatóbb formában, ugyanis a tartalom nagyobb részét a repülőn tárolnák” – magyarázza James.

Az új rendszer előnye, hogy nem kell hitelkártyával bejelentkeznünk a netre és saját fiókot létrehoznunk, hiszen mobileszközünk fogja igazolni személyazonosságunkat. Erre számos megoldás kínálkozik, ezek egyike a Light ID technológia, amelyet bármely, kamerával felszerelt eszközön használhatunk. Ezt az alkalmazást elegendő megmutatni a képernyőnek, amely azonnal jelet is küld, beazonosítva a használót és szinkronizálva a tartalmakat.

Kissé baljóslatúan James hozzáteszi: a rendszer akár személyre szabott hirdetéseket is le tud játszani a felhasználónak. Ez pedig már gyakorlatilag a földi netezés élményét kínálja…

Cikkünk a Business Traveller Hungary őszi számában jelent meg. Előfizetés itt.

Forrás: Business Traveller Hungary