Otthon Európában

Interjú Eugenia Nikitinával, a MasterCard vezető tanácsadójával.

Business Traveller Hungary: Rengeteget van úton. Amikor reggel kinyitja a szemét, mindig azonnal tudja, hol ébredt?

Eugenia Nikita
Eugenia Nikitina, a MasterCard vezető tanácsadója

Eugenia Nikitina: Nem feltétlenül! Korábban előfordult, hogy egy héten belül két várost is meglátogattam. Most, hogy babát várok már csak havonta egyszer-kétszer kelek útra. Egyszer megtörtént például, hogy metróra szállva reflexszerűen kétségbe estem, hogy nálam maradt az ásványvíz, csak aztán esett le, hogy nem repülőre készülök szállni! A sok utazás annyira megzavart.

A MasterCardnál Budapestről szolgáljuk ki az egész régiót, de hozzánk tartozik például Görögország és Tel Aviv, sőt volt már ausztrál projektünk is, és egy időben gyakran jártunk Skandináviába.

Ahova csak tehetem, repülővel utazom, még Ljubljanába is! Kisebb távolságokba pedig vonattal. Pozsony például 3 óra InterCityvel, az időt remekül ki tudom használni munkára.

 

BTH: Mennyi időt tölt egy helyen?

E. N.: Általában csak egy-két napot, de ahol vannak barátaim, vagy nagyon szeretem, ott néha beiktatok egy-egy plusz estét. Ausztrália volt csak kivétel, ahol 2-3 hét volt a minimum. Mindig attól függ, hogyan érhetők el az adott városokba repülőjáratok. Ilyenkor annyi tárgyalást belesűrítünk a napba, amennyit csak lehet, az utazást is ehhez igazítjuk, a legoptimálisabb megoldást választjuk. A cél az, hogy minél több aktív időt tölthessünk el kint, és persze otthon is lehessek néha…

 

BTH: A járat kiválasztásánál milyen szempontok számítanak?

E. N.: A menetrend, azaz a kint töltött idő maximalizálása és a biztonság. Az utóbbi most még inkább felértékelődött számomra, egyértelmű például, hogy Tel Avivba az El Allal repülök. A korai indulással egyébként nincs bajom, inkább otthon alszom, ha tehetem. Úti céltól is függ, hogy hagyományos vagy diszkont légitársasággal utazom-e, de ebben sosem az ár a döntő, hanem a menetrend.

 

BTH: Hogyan szeret utazni?

E. N.: Mindig könnyű kézipoggyászt viszek csak magammal, amelyhez előre össze van már készítve minden, csak a ruhát kell kiválasztanom. 20 perc alatt összecsomagolok. Nálunk a business class egyáltalán nem jellemző, csak 5 óránál hosszabb repülésnél. A gépen inkább elöl szeretek ülni, hogy gyorsabban kiszállhassak. Korábban az ablaknál szerettem ülni, de kismamaként kényelmesebb folyosónál. A MasterCard business lounge-okat szívesen igénybe veszem, itt nyugodtan le tudok ülni dolgozni. Egyébként a repülőn ritkán eszem, inkább a repülőtereken. Mindenhol megvannak a bejáratott, kedvenc helyeim.

 

BTH: Mit kell tudnia egy jó szállodának Ön szerint?

E. N.: Számomra talán a legfontosabb a reggeli! Ilyenkor ez az egyetlen kiszámítható étkezés a napomban, szeretem, ha ez kiadós, egészséges és finom. Ezen kívül a hotel legyen tiszta, és legyen közel a tárgyalások helyszínéhez. Jobban kedvelem a kisebb, barátságosabb boutique hoteleket, már megvannak a preferált szállodák minden városban. Sokat jelent az is, ha a személyzet kedves és figyelmes.

 

BTH: Mivel tölti a szabadidejét egy-egy városban?

E. N.: Az attól függ. Ha szeretem a helyet, mindig úgy alakítom, hogy tudjak egy kicsit sétálni, barátokkal találkozni, ilyen például Tel Aviv, Athén, vagy Zágráb. Egy-egy kiállítás, színház vagy vásárlás is beleférhet néha, de akkor eszerint alakítom a kint tartózkodást, és ráhúzok egy napot. Előfordult már az is, hogy egy-egy üzleti útra a családomat is magammal vittem, és összekötöttük az utat egy hosszú hétvégével.

 

BTH: Hogyan szervezik az utazásokat? Használ okoseszközöket, applikációkat?

E. N.: Az útjaimat magam szervezem, egyszerűbb így, hiszen mindenütt tudom már, hol és hogyan foglaljak, erre van egy közös céges felületünk. Mindig mindenütt kártyával fizetek, és applikációkon keresztül rendelek taxit.

 

BTH: Mi volt a legváratlanabb helyzet az utazásai során?

E. N.: Magánemberként az, amikor jógatáborba utaztunk Balira, és kitört a közeli Vulkán. Nem esett bajunk, de nagyon megijedt mindenki. Hivatalos úton pedig az, amikor egy bécsi átszállásnál elvesztettem az útlevelem. Stresszes helyzet volt, mert emiatt lekéstem a gépet. De a személyzet nagyon készséges volt és gyorsan megtalálták. Át tudtam foglalni egy későbbi járatra, és átszerveztem a kinti programot. Ez az egyik nagy tanulság, amit az útjaim során leszűrtem: sosem szabad kétségbe esni, mert nincs megoldhatatlan helyzet.

Szerző: Németh Andrea

 

Ez is érdekelheti

Hozzászólok

E-mail címe nem kerül nyilvánosságra.