--- Hirdetés ---

Otthon Európában

Interjú Eugenia Nikitinával, a MasterCard vezető tanácsadójával.

Business Traveller Hungary: Rengeteget van úton. Amikor reggel kinyitja a szemét, mindig azonnal tudja, hol ébredt?

Eugenia Nikita
Eugenia Nikitina, a MasterCard vezető tanácsadója

Eugenia Nikitina: Nem feltétlenül! Korábban előfordult, hogy egy héten belül két várost is meglátogattam. Most, hogy babát várok már csak havonta egyszer-kétszer kelek útra. Egyszer megtörtént például, hogy metróra szállva reflexszerűen kétségbe estem, hogy nálam maradt az ásványvíz, csak aztán esett le, hogy nem repülőre készülök szállni! A sok utazás annyira megzavart.

A MasterCardnál Budapestről szolgáljuk ki az egész régiót, de hozzánk tartozik például Görögország és Tel Aviv, sőt volt már ausztrál projektünk is, és egy időben gyakran jártunk Skandináviába.

--- Hirdetés ---

Ahova csak tehetem, repülővel utazom, még Ljubljanába is! Kisebb távolságokba pedig vonattal. Pozsony például 3 óra InterCityvel, az időt remekül ki tudom használni munkára.

 

BTH: Mennyi időt tölt egy helyen?

E. N.: Általában csak egy-két napot, de ahol vannak barátaim, vagy nagyon szeretem, ott néha beiktatok egy-egy plusz estét. Ausztrália volt csak kivétel, ahol 2-3 hét volt a minimum. Mindig attól függ, hogyan érhetők el az adott városokba repülőjáratok. Ilyenkor annyi tárgyalást belesűrítünk a napba, amennyit csak lehet, az utazást is ehhez igazítjuk, a legoptimálisabb megoldást választjuk. A cél az, hogy minél több aktív időt tölthessünk el kint, és persze otthon is lehessek néha…

 

BTH: A járat kiválasztásánál milyen szempontok számítanak?

E. N.: A menetrend, azaz a kint töltött idő maximalizálása és a biztonság. Az utóbbi most még inkább felértékelődött számomra, egyértelmű például, hogy Tel Avivba az El Allal repülök. A korai indulással egyébként nincs bajom, inkább otthon alszom, ha tehetem. Úti céltól is függ, hogy hagyományos vagy diszkont légitársasággal utazom-e, de ebben sosem az ár a döntő, hanem a menetrend.

 

BTH: Hogyan szeret utazni?

E. N.: Mindig könnyű kézipoggyászt viszek csak magammal, amelyhez előre össze van már készítve minden, csak a ruhát kell kiválasztanom. 20 perc alatt összecsomagolok. Nálunk a business class egyáltalán nem jellemző, csak 5 óránál hosszabb repülésnél. A gépen inkább elöl szeretek ülni, hogy gyorsabban kiszállhassak. Korábban az ablaknál szerettem ülni, de kismamaként kényelmesebb folyosónál. A MasterCard business lounge-okat szívesen igénybe veszem, itt nyugodtan le tudok ülni dolgozni. Egyébként a repülőn ritkán eszem, inkább a repülőtereken. Mindenhol megvannak a bejáratott, kedvenc helyeim.

 

BTH: Mit kell tudnia egy jó szállodának Ön szerint?

E. N.: Számomra talán a legfontosabb a reggeli! Ilyenkor ez az egyetlen kiszámítható étkezés a napomban, szeretem, ha ez kiadós, egészséges és finom. Ezen kívül a hotel legyen tiszta, és legyen közel a tárgyalások helyszínéhez. Jobban kedvelem a kisebb, barátságosabb boutique hoteleket, már megvannak a preferált szállodák minden városban. Sokat jelent az is, ha a személyzet kedves és figyelmes.

 

BTH: Mivel tölti a szabadidejét egy-egy városban?

E. N.: Az attól függ. Ha szeretem a helyet, mindig úgy alakítom, hogy tudjak egy kicsit sétálni, barátokkal találkozni, ilyen például Tel Aviv, Athén, vagy Zágráb. Egy-egy kiállítás, színház vagy vásárlás is beleférhet néha, de akkor eszerint alakítom a kint tartózkodást, és ráhúzok egy napot. Előfordult már az is, hogy egy-egy üzleti útra a családomat is magammal vittem, és összekötöttük az utat egy hosszú hétvégével.

 

BTH: Hogyan szervezik az utazásokat? Használ okoseszközöket, applikációkat?

E. N.: Az útjaimat magam szervezem, egyszerűbb így, hiszen mindenütt tudom már, hol és hogyan foglaljak, erre van egy közös céges felületünk. Mindig mindenütt kártyával fizetek, és applikációkon keresztül rendelek taxit.

 

BTH: Mi volt a legváratlanabb helyzet az utazásai során?

E. N.: Magánemberként az, amikor jógatáborba utaztunk Balira, és kitört a közeli Vulkán. Nem esett bajunk, de nagyon megijedt mindenki. Hivatalos úton pedig az, amikor egy bécsi átszállásnál elvesztettem az útlevelem. Stresszes helyzet volt, mert emiatt lekéstem a gépet. De a személyzet nagyon készséges volt és gyorsan megtalálták. Át tudtam foglalni egy későbbi járatra, és átszerveztem a kinti programot. Ez az egyik nagy tanulság, amit az útjaim során leszűrtem: sosem szabad kétségbe esni, mert nincs megoldhatatlan helyzet.

Szerző: Németh Andrea

 

Ez is érdekelheti

Hozzászólok

E-mail címe nem kerül nyilvánosságra.