Okosórával a digitális ökoszisztémában

Az okosórák látványos megjelenését a 2014-es évhez szokás kötni, amikor a fejlesztésben élen járó cégek bedobták a köztudatba a smartwatch fogalmát, és ezzel elindították az „okosóra-forradalmat”.

A rohamtempóban haladó technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a csuklón viselhető okoseszközök azóta már számtalan változatban léteznek, és fokozatosan mindennapjaink alakítójává válnak.

Mit tud?

Az okosóra némiképp leegyszerűsítve egy olyan karóra formájú mini számítógép, amely az idő kijelzésén túl további funkciókkal rendelkezik, és bluetooth-kapcsolaton keresztül más eszközökkel – így az okostelefonnal – is tud kommunikálni. Képes hívásfogadásra, tárcsázásra, naplózásra, üzenetek küldésére és fogadására, de a funkciók között szerepel az ébresztés, a naptár, a számológép, a hangrögzítő, a stopper, a gesztusvezérlés, a zenelejátszó vagy a kamera irányítása, sőt vannak olyan órák, amelyekbe már kamerát is építettek.

Hívei szerint a smartwatch hasznos autóvezetésnél, edzésnél és minden olyan alkalommal, amikor a telefont nem akarjuk magunkkal vinni, vagy előkotorni a táskából, zsebből, mondjuk tömött buszon, koncertteremben, üzleti tárgyaláson. Mivel az okostelefonok rengeteg értesítést küldenek naponta, az is könnyebbség, hogy jelzés esetén elég csak a karunkra pillantani, máris látjuk, elő kell-e vennünk a telefont, vagy ráérünk-e később reagálni. Ezért a testen viselhető okoseszközök egyik előnyének éppen azt tartják, hogy minden nap képesek megspórolni egy kis időt használójuknak.

Ugyanakkor a legtöbb okosóra – és a szintén csuklón viselhető másik eszköztípus, a fitneszkarperec – mérni tudja az ember tevékenységét, állapotát is: lépést számlálnak, elégetett kalóriákat naplóznak, az újabb modellek legtöbbje pedig már vérnyomást és pulzust is mér. Folyamatosan monitorozzák az ember aktivitását, sőt a pihenés vagy a mozgás szükségességére is figyelmeztetnek.

 

Divatkelléktől a prevencióig

A Gemius felmérése alapján ma Magyarországon háromból kettő 15 éven felüli internetezőnek van okostelefonja (Svédország, Norvégia és Spanyolország a listavezetők 85, 83 és 81%-os penetrációval). A legfrissebb jelentés szerint a hazai lakosság 7 százaléka rendelkezik okosórával, és ez az arány növekvő tendenciát mutat (2016 – 3%, 2017 – 5%, 2018 – 7%).

Damsa Andrei, a JátékosLét Kutatóközpont szakmai vezetője szerint a testen viselhető okoseszköz-használókat négy fő kategóriára oszthatjuk. Az első csoportba tartozók az egészségügyi szempontokat tekintik elsődlegesnek, ők edzéshez, az egészséges életmód követéséhez, vagy preventív módon, egészségügyi komplikációk megelőzésére viselik az okosórát, fitneszkarperecet. A következő kategóriát a funkcionális használók köre alkotja, ők azok, akik elsősorban a munkához, a mindennapi élethez, a kommunikációhoz használják ezeket az eszközöket. A harmadik csoportot az új technológiai innovációk megismerése, tesztelése motiválja, s végül vannak, akik státuszszimbólumként, ruházati kiegészítőként vagy akár divatkellékként hordják ezeket.

Nem könnyű szegmentálni a felhasználói kört, hiszen ezeknek az eszközöknek számtalan változata létezik, a pár ezer forintos, viszonylag „buta” verzióktól kezdve egészen a legmodernebb fejlesztéseket magukba foglaló – és ezt árban is tükröző – modellekig. De, akárcsak az okostelefonok esetében, az eszköz technológiai fejlettségi szintje és az árfekvése egyaránt utalhat viselőjének társadalomban betöltött szerepére.

Információ folyamatos jelenben

A digitálizáció elterjedésével teljesen megváltozott az információhoz való hozzáférés – mondja Damsa Andrei. – Az okostelefon és a mobilinternet segítségével gyakorlatilag bármilyen, online elérhető információt meg tudunk szerezni pillanatok alatt. Az okosórák és okoskarkötők ezt a folyamatot még erőteljesebbé teszik azáltal, hogy felgyorsítják az információáramlást – viselőjük rögtön megkapja az üzeneteket és értesítéseket, gyakorlatilag folyamatosan részese a digitális ökoszisztémának.

Akinek van okosórája, az tudja: rendkívül könnyű hozzászokni ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban megkapjuk az információt, és ezért a kötődés az eszközhöz viszonylag rövid idő alatt kialakul. Emellett egészségügyi oldalról is motiváló lehet egy ilyen eszköz alkalmazása. Azáltal, hogy a felhasználó visszacsatolást kap az elért eredményeiről – nyomon követheti a fejlődését, és össze tudja hasonlítani másokéval –, újabb és újabb célokat tűzhet ki maga elé. Ha ez a folyamatos visszajelzés össze van kapcsolva például egy játékosított rendszerrel, az nagyon erős ösztönző hatással bírhat. Több kutatás is arról számol be, hogy az ilyen jellegű eszközök ebből a szempontból is erős bevonzó és benntartó hatást produkálnak.

 

Függőség vagy függetlenség?

Felmerül a kérdés, hogy az okosóra viselése vajon megnöveli-e a kütyükkel töltött időt, vagy ellenkezőleg, célratörőbbé, tudatosabbá teszi az okoseszközök használatát. Mivel az okosóra gyakorlatilag egy alternatív interfész az okostelefon és a személy között, a JátékosLét Kutatóközpont munkatársa elképzelhetőnek tartja, hogy viselőjének nem szükséges olyan sűrűn ellenőriznie a telefont, így az ebből fakadó figyelemelvonás is csökkenhet.

Vannak kutatók, akik az okostelefonok veszélyesebb formáját látják az okosórákban – legalábbis az információáramlás szempontjából –, és vannak, akik ellenkezőleg vélekednek – mondja Damsa Andrei – általános értelemben véve függőségről akkor beszélünk, amikor egy adott tevékenység meggátolja a személyt az egészséges és produktív életvitel folytatásában, lerombolja a szociális kapcsolatait, és átveszi az uralmat a döntései felett. Nem ismerek olyan empirikus kutatást, amely az okosórák függőségi aspektusaival foglalkozik, de úgy gondolom, hogy ez az eszköz funkcionalitását tekintve nem jelent olyan jellegű veszélyt, mint például az okostelefon – fűzi hozzá a szakember.

Az asztalról a testbe

Az okosórák fejlesztésének egyértelmű iránya a telefon kiváltása. Ma már vannak SIM-kártyás modellek, amelyekkel a telefon elővétele nélkül is le lehet folytatni beszélgetéseket, akár fülhallgatóval, akár beépített mikrofonnal, az órát a száj elé odahúzva. A fitneszkarkötők innovációja pedig abba az irányba megy, hogy minél több egészségügyi funkciót és sporttevékenységet legyenek képesek monitorozni. Ugyanakkor a sportóra és az okosóra határai fokozatosan elmosódnak, a gyártók egyre inkább keverik a két típus tulajdonságait.

A technológiai fejlődés tendenciáit figyelembe véve reálisnak tűnik az elmélet, miszerint a számítógép először az asztalról a zsebbe kerül (okostelefon), majd a testre (okosóra), ezután az ingnyakba vagy a varrás mentén elhelyezve a ruházat részeként fogjuk viselni, s végső lépésként pedig a testünkbe is beépül. Bár ez még a jövő zenéje, a vízió mindenesetre megszületett…

 

Szerdahelyi Krisztina

Ez is érdekelheti

Hozzászólok

E-mail címe nem kerül nyilvánosságra.