Kérjen lehetetlent!

Színész, nyomozó és pszichológus – a szállodai szakembereknek a turisztikai ismeretek mellett a fenti szakmák tananyagában sem árt elmélyülniük, ha szeretnének eleget tenni a sokszor meglehetősen furcsa vendégkéréseknek.

A pókerarc a szállodai szakmában kifejezetten előnyös. Hiszen, ha a vendég ártatlanul megkérdezi, hogy a 2-es villamos esőben bejön-e a szállodába, maximum azt lehet megkérdezni, mégis, miből gondolta ezt? És persze a frappáns, „mert az USA-ban bejön” válaszra is rezzenéstelen arcot kell vágni… A szakmai körök egyik kedvenc sztorija rávilágít arra, milyen megpróbáltatásokat kell kiállnia a vendéggel közvetlen kapcsolatba kerülő munkatársaknak.

Összeállításunkban a Hilton Budapestben, a Kempinski Hotel Corvinus Budapestben és az InterContinental Budapestben összegyűlt történetekből válogattuk ki a legjobbakat.

Mindennapi furcsaságok

A recepciósok által gyűjtött sztorikból kiderül, hogy fennakadni semmin nem érdemes. Egy Németországból autóval érkező vendég például azzal hívta fel a portát, hogy szüksége lenne 50 kiló kölesre. A munkatársak kérdés nélkül, nem kis szervezőmunkával előteremtették a szokatlan mennyiséget, a kölest maximum félkilós egységekben értékesítő kiskereskedő nagy örömére. A vendég – mint utóbb kiderült – nagy természetbolond volt, azért szállította Magyarországról Németországba a gabonát nagy tételben, mert az sokkal jobban ízlett a német madaraknak az ott kaphatónál.

Egy másik azért írt levelet érkezése előtt a szállodának, hogy szerezzenek neki több doboznyi Horvátországban gyártott, ám Magyarországon nem forgalmazott fájdalomcsillapítót. A dolgozók először udvariasan hárítottak, az újbóli kérésre azonban – némi gondolkodás után – felvették a kapcsolatot egy határhoz közeli, csáktornyai gyógyszertárral. Miután a patikussal lebeszélték a dolgot, kerestek valakit, aki áthozza a több doboz gyógyszert a határon, egészen a fővárosig. Mire a vendég megérkezett, a szállodában volt a gyógyszer is, melyről utóbb kiderült, hogy mindennél hatékonyabban enyhíti a lumbágó fájdalmát.

Volt olyan vendég is, aki szeretett volna egy törzskönyvezett, jó vérvonalból származó magyar vizslát vásárolni, mi több, azt kérte, intézzék el, hogy az állatot be is tudja vinni az USA-ba. Az amerikai határokon érvényes közegészségügyi szabályokat ismerőknek nem kell ecsetelni, mennyire bonyolult procedúrán rágták át magukat a recepciósok. Két napot dolgoztak a probléma megoldásán, végül az álvendég felfedte inkognitóját: valójában mistery shopping keretében tesztelte a kollégák segítőkészségét.

Vendégért a fogdába

A jó szándék néha meglehetősen furcsa történeteket szül. Egy 85 éves, nehezen járó úriember botot kért a portától, mielőtt parlamenti túrára indult. A recepciósok a talált tárgyak között rögtön három ott felejtett sétapálcát is találtak, a bácsi ezek közül választott egyet, majd elment az Országházba. Néhány órával később azonban az ügyeletes igazgatónak kellett érte mennie a rendőrségre, ahol összesen öt órán keresztül tartották fogva a szerencsétlenül járt öregurat. Kiderült: a botnak le lehetett húzni a fejét, a belseje pedig egy 25 centiméter hosszú pengét rejtett, így a biztonsági ellenőrzésen egyből veszélyes elemként állították ki a mit sem sejtő bácsit a sorból.

Az sem ritka, hogy a főportán dolgozóknak bűnügyi történetbe illő nyomozásba kell belevágniuk, alaposan megdolgoztatva szürkeállományukat. Egy ausztrál férfi azt kérte, hogy segítsenek megkeresni Silbiger Piroskát, a két világháború között élt híres jósnőt, mert könyvet ír róla. Hosszas utánajárás után sikerült beajánlani a vendéget az Országos Széchenyi Könyvtárba, ahol aztán meg is találta a keresett anyagot.

Arra is volt példa, hogy az utas a Philadelphia–Frankfurt járaton hagyta a laptopját, de a budapesti szállodát bízta meg a keresésével. Háromnapi intézkedés után a műveletet siker koronázta: a feledékeny vendég a visszaúti járat indulása előtt 9 perccel újra magához szoríthatta laptopját.

A vendégek sokszor a számítógépüknél fontosabb dolgot is el tudnak veszíteni – például a csoportjukat. Egy kissé zavart hölgy egy napon azzal állt meg az egyik fővárosi ötcsillagos szálloda főportája előtt, hogy városnézés közben elvesztette a csoportját, és sajnos a szálloda nevére sem emlékezett, ahol megszálltak. Némi körbetelefonálás után sikerült utolérni a fiát Németországban, akin keresztül megtalálták a csoportot – Pozsonyban. Végül a fia egy éjszakát kifizetett a hölgynek a szállodában, másnap pedig az idegenvezető kísérte vissza.

Az igazi happy end

A recepción dolgozók azt is tudják, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró. „Egy vendég ujján kollégánk észrevett egy hatalmas, Hall of Fame USA Hockey feliratú gyűrűt, és megemlítette, hogy a fia is válogatott jégkorongos. Akkor derült ki, hogy a férfi a női ifjúsági jégkorong-világbajnokság miatt jött Budapestre, az unokája az amerikai csapat tagja, ő maga pedig az 1968-as és 1972-es amerikai olimpiai csapat edzője volt.

Kollégánk később megkérdezte a Magyar Jégkorong Szövetséget, hogy nem akarják-e az urat díszvendégként megkérni, legyen az esti Magyarország–USA mérkőzésen az egyik különdíj átadója? A szövetségnek tetszett az ötlet, és a vendég is szívesen vállalta, végül este ő adta át a mérkőzés legjobb amerikai játékosának a virágot – a díjazott pedig az edzők szavazatai alapján történetesen épp az unokája lett.”

A Hilton Budapest egy hatvanas éveit taposó, amerikai vendége kifejezetten azzal a céllal érkezett Magyarországra, hogy többet tudjon meg közelmúltban elhunyt édesapjáról, aki nem sokat mesélt múltjáról fiának. Az édesapa holmija közt több hivatkozást talált budapesti helyszínekre és egy törökbálinti barátra, az úriember őt is szerette volna felkeresni, levelei azonban válasz nélkül maradtak. Talán sosem akadt volna a nyomára, ha egy főiskolai gyakornok és a legrutinosabb főportás nem siet a segítségére. Törökbálintra utazva derítették ki, hogy a településen két azonos nevű utca van, és a posta a rossz címre kézbesítette a leveleket. A történet vége happy end lett: a kilencvenes éveit taposó, idős barát előkerült és két napon át mesélt a régi, közös kalandokról az édesapával. A sztori pedig bekerült a Hilton belső kommunikációjába, ami óriási elismerést jelentett a két dolgozónak is.

Nevetni tilos!

Ahogy a villamosos példa is mutatta, a nem túl jól tájékozott, vagy éppen az angollal hadilábon álló vendégek meglehetősen furcsa dolgokat tudnak kérni. Például egy asztalt dunai kilátással a Deák téri hotelben, vagy egy nagyon erős koffeinmentes kávét. Hangzott már el rendeléskor az „egy steaket kívánság szerint” mondat, de kért már vendég szénsavas ásványvizet szénsav nélkül, epret magtalanul. Vagy éppen frissen készülő well done ribeye steaket, hozzátéve, hogy nagyon siet, holott a well done sütés minimum 25-30 percet vesz igénybe.

És hiába van a vendég Budapesten, rendszeresen kérnek szobát kilátással az óceánra, vagy éppen azt kérdezik, melyik metró megy Párizsba? Az is előfordult, hogy össze­keverték fővárosunkat Isztambullal, és tudni szerették volna, melyik a folyó európai és ázsiai partja?

Kalandorok kíméljenek

A következő, meglehetősen egyedi történet egy háromcsillagos fővárosi hoteltől érkezett. „Két évvel ezelőtt egy e-mailben érkező foglalás során a vendég jelezte, hogy ő naturista és a lehető legtöbbet szeretne meztelenül tartózkodni a szállodában. Kérte, hogy értesítsük a szobalányokat is, nehogy a szobájába lépve zavarba jöjjenek. Kérésének alátámasztására küldött magáról képeket is, természetesen ruha nélkül. Felajánlotta továbbá, hogy tartózkodása alatt szívesen bemutatkozna a dolgozóknak is az egyik általa kibérelt konferenciateremben, meztelenül. A szálloda visszaírt, hogy sajnos nem tudja fogadni, mert női dolgozóit zavarná a helyzet és kellemetlen lenne számukra. A vendég válaszában megértette a szálloda álláspontját, de küldött még egy-két pucér fotót önmagáról, hátha meggondolják magukat…”

Hiába a szállodai személyzet legnagyobb jóindulata, az előbb említettnél szolidabb kéréseket sem lehet minden esetben teljesíteni. Jó ötletnek tűnhet a lazulós medenceparti, egy üzleti szálloda arculatába akkor sem férhet bele, hogy a medencébe helyezett bárpult körül mulassanak a félmeztelen vendégek. Vissza kellett utasítani azt a kérést is, amikor egy rendezvény idejére teljes sötétséget kértek a megrendelők, a tűzjelző és a menekülési útvonalat jelző fényeket ugyanis a balesetveszély miatt nem lehet kiiktatni.

A cikk a Business Traveller Hungary 2015. tavaszi számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő: http://turizmus.com/elofizetes , digitálisan pedig itt érhető el: http://www.dimag.hu/magazin/Business_Traveller_Hungary

Forrás: Business Traveller Hungary