Zöld rendezvények Dél-Koreában

Dél-Korea egyszerre ismerős és ismeretlen, távoli, de nem távolságtartó, modern, ugyanakkor tradicionális ország, ahol az ipari fejlesztések nem mennek a környezet rovására. És itt nem csupán a főváros tartogat izgalmakat.

Szöulra ugyanis az idő rövidsége miatt csupán néhány óránk jutott, ami csupán arra volt elegendő, hogy kedvet kapjak alaposabb megismeréséhez, no de majd egy másik alkalommal. A Koreai Turisztikai Hivatal szervezésében októberben „vidéki” hivatásturisztikai tanulmányra invitált külföldi újságíró csoport tagjai az ország kevésbé ismert, ám annál érdekesebb oldalát fedezhették fel.

Puszanba (nemzetközi nevén Busanba) az Incheon Repülőtérre érkező európai turisták alig négy óra alatt juthatnak el, Szöulból az út nagyjából 40 perccel rövidebb. A KTX-nek nevezett szupergyors vonat ugyan minden útba eső, fontosabb nagyvárosban megáll, ám két metropolisz között a francia TGV-k mintájára készült jármű helyenként 300 km/órás sebességre kapcsol.

 

Munka és szórakozás

Puszan Dél-Korea második legnagyobb városaként és legfontosabb kikötőjeként fontos csomópont, ám ennek ellenére napközben nem tűnik zsúfoltnak. A felhőkarcolókkal szegélyezett partmenti promenádok, a soksávos utak, az öbölt a szigetekkel összekötő hidak ugyanis rendszerint reggel és este, egyaránt 7 és 8 óra között telítődnek – a munkaidő kezdetekor és végeztével. A koreaiak ugyanis megszállottan dolgoznak, így a 10-12 órás „műszak” számukra mindennapos, és ezt cseppet sem bánják, sőt. Mindennek eredményeként az ország az elmúlt ötven évben méltán vált pénznyelőből pénztermelővé és került be a világ vezető gazdasági hatalmai közé.

 

A koreaiak emellett nagyon tekintélytisztelőek, ezt bizonyítja az ázsiai-óceániai vezetők (Asia-Pacific Economic Cooperation) 2005-ös ülésének helyszíne, a Nurimaru APEEC House, amely a 21 elnök (köztük Putyin és George W. Bush) tanácskozása után szinte azonnal átalakult múzeummá. Itt megtekinthetőek a legmagasabb szintű protokoll szerint kialakított tárgyalók, a ceremónián viselt, tipikus koreai ünnepi öltözékek, a gálavacsora menüsora, az étkészletek és még számos, a hétköznapi ember számára elérhetetlen kulisszatitok. Az APEC-ház környéke pedig gyönyörű parkokat és homokos tengerpartot, valamint vitorláskikötőt is kínál, kiváló szállodákkal körítve. És ha tiszta időben kelet felé nézünk, kis szerencsével a japán partvonalak kontúrjait is kivehetjük a távolban.

De a koreaiak nem csak dolgozni, szórakozni is szeretnek: a koreai filmipar is igen komoly elismeréseket vívott ki magának mind bel-, mind külföldön, így nem véletlen, hogy a világ négy vezető filmfesztiváljának egyikét is Puszanban rendezik, minden év októberében. Az ennek otthont adó Busan Cinema Center egy három épületszárnyból álló, hatalmas mozikomplexum, amely egyúttal kiváló helyszín gálafogadásokra, szabadtéri vetítésekre is. Az osztrák Coop Himmelbau cég által tervezett épület azonban más szempontból is lenyűgöző: egyedülálló, 163 méter hosszú és 61 méter széles, csak az egyik oldalon tartott tetejével kiérdemelt egy helyet a Guinness rekordok könyvében. A rendkívül látványos szerkezet készítői persze gondoltak a természeti erőkre is, ezért biztosítékként a függesztés nélküli oldalra földbe süllyeszthető, ám teljesen kinyitható tartóoszlopokat szereltek, amelyek egy-egy nagyobb vihar vagy erősebb széllökések esetén extra stabilitást adnak a tetőnek.

A mozi előtt pedig mindenki számára nyilvánvalóvá válik a Busan International Film Festival jelentősége: számos híresség hagyta itt kézlenyomatát, Sophie Marceau-tól Wim Wendersen át Tarr Béláig, aki 2012-ben töltötte be a zsűri egyik elnöki posztját.

 

A Busan Cinema Center egyúttal kiváló konferenciahelyszín is, ám ha az 5500 fős auditórium kevésnek bizonyulna, ott a BEXCO, az ország egyik legmodernebb ilyen jellegű létesítménye, 7200 fős nagytermével, valamint a kapcsolódó kiállítócsarnokokkal.

Munka utáni lazításnak pedig jachtkirándulást javasolnak a helyiek. A Yacht B katamaránszerű hajója 80 főt visz luxuskirándulásra, körbekalauzolva a város nevezetességein, a Gwangan hídtól kezdve az APEC House-on át a Dongbaek szigetig.

Aki viszont spirituálisabb élményekre vágyik, induljon el a Haedong Yonggung szentély felfedezésére. Ez a tengerparti buddhista templomcsoport a tömeget elnézve úgy tűnik, minden turista kötelező megállója, de aki némi magába mélyülésre vágyik, a tengerparton sétálva, a környező erdőben leülve élvezheti a természet keltette hangokat.

Puszan esti kínálatából érdemes kiemelni a Queen’s Banquet című, garantált programként nagy sikerrel futó előadást a Haeundae Grand Hotel színháztermében. Az egy órás műsor külföldiek számára is érthető módon meséli el egy kalandos, tradicionális esküvő történetét, élőzenével, lenyűgöző kosztümökkel.

 

Nehézipar és fenntarthatóság

A Puszantól alig 60 kilométerre fekvő Csangvon (Changwon) egymilliós lakosságával ugyan csak a nyolcadik helyet foglalja el a koreai városok rangsorában, ám iparát tekintve vezető szerepe vitathatatlan. A város ugyanis számos globálisan is ismert koreai cég – többek közt a Samsung, az LG, a Hyuandai – központjaként méreténél jóval nagyobb mértékben járul hozzá az ország gépiparához, az itt működő 3600 vállalkozás és 80 mamutcég például évi 30 milliárd dollárnyi exportot termel.

Ám Csangvon a nehézipar okozta természeti károk kompenzálása érdekében komoly fenntarthatósági és természetvédelmi lépéseket tesz és tett, céljai között szerepel ugyanis, hogy 2020-ra elnyerje a Világ Környezetvédelmi Fővárosának címét. Ennek érdekében a levegő és a víz tisztaságának védelme, a városon belüli és kívüli zöld területek kialakítása, a zöld tömegközlekedés, a fenntartható energiaforrások és az újrahasznosítási megoldások prioritásokat élveznek a város vezetői körében.

 

Nem csoda hát, hogy 2005-ben nyitott konferenciaközpontja, amelynek nagyterme 7000 fő befogadására alkalmas, máris kicsinek bizonyul, bővítése hamarosan elkezdődik, és alapterülete két éven belül 20 ezer négyzetméterrel nő. Ám addig is, az impozáns – és természetesen a legszigorúbb zöld előírásokat betartó CECO (Chengwon Exhibition Convention Center) – két belső és egy kültéri kiállítótere, 1600 négyzetméteres szemináriumi terme és a kapcsolódó különtermek számos rendezvénynek adnak kiváló teret, a Pullman Hotel és egy kultúrközponttal összekapcsolt bevásárlónegyed szomszédságában. A szálloda tíz perces vonzáskörzetében egyébként 1000, félórás távolságra 3000 szállodai szoba található. A központ üzemeltetői pedig speciális Convention Assistance Programmal várják a megrendelőket, akiknek kérésre akár gyárlátogatást is szerveznek.

Kikapcsolódásként evidens a környező tengerpart, de aki csapatépítésre vágyik, próbálja ki a város lőterét, ahol agyaggalamb-lövészetben mérhető össze a célzóérzék és a reflex.

 

Hegyek ölelésében

A két és fél millió lakosú Tegu (Daegu) rendezett már Universiadét, befogadta a 2002-es futball-világbajnokság számos mérkőzését, a 2011-es atlétikai világbajnokságot, a 2013-as World Energy Congresst, az idei World Water Forumot. A tervek között pedig számos nagy orvosi és további energetikai kongresszusok szerepelnek, amelyek helyszíne az ország első regionális konferenciaközpontjaként 2001-ben megnyílt EXCO. Négyezer fős nagytermével, 1300 férőhelyes auditóriumával, valamint 24 különtermével sokféle igény kielégítésére alkalmas, üzemeltetői azonban leginkább zöld megoldásaira büszkék, és a high-tech termek mellett a tetőre is felinvitálnak, hogy bemutassák az itt működő napelemeket. Az EXCO ugyanis a világ első, többféle megújuló energiaforrást használó konferenciaközpontja, így a tetőn elhelyezett panelek mellett további prizmák biztosítják például a termek megvilágítását, geotermikus energia a fűtést. Ma az energiafelhasználás 12 százalékát jelentik a zöld megoldások, amelyekkel éves szinten 172 ezer dollárt takaríthatnak meg, de az üzemeltetők további alternatív erőforrások bevezetésén is gondolkodnak.

 

Maga Tegu egyébként egy kimondottan izgalmas, hegyekkel körülvett, élhető nagyváros, széles sugárutakkal és szűk sikátorokkal, parkokkal, sétálóutcákkal. Ragyogó panorámát nyújtó kilátópontjára kabinos felvonó vezet, és aki esetleg elfáradna a sétában, szeretettel várják a tradicionális koreai gyógymódokat bemutató múzeumban egy frissítő lábfürdőre.

A város szélén található Suseung tó partja – ahova akár a hipermodern monoraillel is eljuthatunk – számos szállodát – például az egykori koreai miniszterelnök által is előszeretettel használt Susung Hotelt – rejti, bárokkal, sörözőkkel, éttermekkel körítve.

 

Királyok, pagodák és sikolyok

Kjongdzsu (Gyeongju) a 7. században egymilliós népességével Ázsia negyedik legnagyobb városának számított, ma azonban lakosainak száma 260 ezer körül mozog, ám a történelem, az üzlet és a szórakozás kiváló összhangját kínálja. A hatalmas parkban elterülő Bulguksa templomkomplexum, a várost körülvevő Kjongdzsu történelmi körzet, a Seokguram barlang, valamint a 400 éves házakat felvonultató Jangdong falu egyaránt a világörökség részei, meglátogatásuk kihagyhatatlan program.

A legnépszerűbb közülük a Bulguksa, amely évi 10 millió látogatójával Korea első számú kulturális-turisztikai attrakciója, és itt már a hatodik században is szentély emelkedett. Ma a koreai buddhisták Jogye rendjének központjaként kétszáz szerzetes lakhelye, egyúttal hét nemzeti kincs helyszíne. A színpompás pagodák között sétálva szakértő vezetéssel betekintést kaphatunk a buddhizmus szimbólumrendszerébe, hagyományaiba, rituáléiba, és azt is megtudjuk, hogy Dél-Korea lakosságának egynegyede e vallás híve, negyede keresztény, fele pedig felekezeten kívülinek vallja magát.

 

Kjongdzsu másik városrészében viszont a Silla témaparkban látványos interaktív bemutatók és korhű épületek segítségével ismerhető meg az 1. ezredévben fennálló, a koreai félsziget keleti részét uraló Silla királyság, amelyet később legyőzött és bekebelezett riválisa, Goryeo.

No persze Kjongdzsu sem maradhat megfelelő méretű és felszereltségű üzleti rendezvényhelyszín nélkül, bár a város esetében inkább a turizmus vonzza az üzletet és nem fordítva. Mindenesetre a HICO névre keresztelt kiállító- és konferenciaközpont 15 termével, 5000 négyzetméternyi rendezvény- és 2000 négyzetméteres kiállítási területével komoly vonzerőt jelent az üzleti szegmens számára, akár 3500 fős rendezvényeknek is.

És ha a kiállítócsarnok mellett elhaladva hangos sikoltozást hallanánk, nem kell megijedni, csupán a szomszédos témapark adrenalinfröccsöt generáló attrakciói működnek rendeltetésszerűen.

Korea első számú kultúr-exportcikke immár vitathatatlanul a K-Pop, amelyre a Gangham Style világhódító sikere után sokan felfigyeltek. Igaz, az extravagáns fiú- és lánybandák uralta zenei szcéna főként a helyi (és a kínai) fiatalok körében népszerű, ám immár külön múzeumot is kapott Kjongdzsuban, ahol szintén találkozhatunk visítozó tinédzserekkel.

 

Csapatépítés rizzsel

A Kjongdzsutól 10 kilométerre található Jangdong tradicionális koreai falu nem csak látni-, hanem tennivalót is kínál, akár céges csoportok számára is. Az UNESCO világörökségi titulusát 2010 óta viselő településen négy, 400 évnél is idősebb, valamint 56, legalább két évszázados házat találunk.

 

Egy 200 éves ház tornácán a helyiek vezetésével mi is részesei lehetünk a tradicionális cukorka és rizssütemény készítésének. Előbbihez malátával összefőzött rizst használnak (a hosszas főzés során ugyanis a rizs keményítőtartalma cukorrá alakul át, innen ered a végtermék édes íze), amelyet még melegen nyújtani és csavarni kell, igazi páros munkával. A kihűlt és megszilárdult alapból lesz aztán a cukorka, amelyet nemes egyszerűséggel a földhöz (illetve az arra leterített nylonhoz) csapkodott rudak széttörésével nyerünk. A sütemény alapja szintén hosszan főzött rizspép, de itt a feladat az alapanyag fizikai roncsolása egy hatalmas fakalapács segítségével. A váll- és hátizmokat egyaránt igénybe vevő gyakorlat eredményeként a rizs tapadós, kézzel könnyen formázható lesz, az így készült golyókat az összeragadás elkerülése érdekében szezámmag-őrleménybe forgatják.

 

A jövő városa

Incshon és Tegu komoly riválisok a Korea harmadik legnagyobb városa címéért folytatott küzdelemben, ám jelenleg az előbbi áll nyerésre, és ha fejlődése ily mértékben folytatódik, akár Puszan második helye is veszélybe kerülhet. A Szöultól 40 kilométerre fekvő Incshon ugyanis a várostervezés iskolapéldáját mutatja, globális szinten is.

Legfiatalabb, Songdo nevű városrésze mellé büszkén biggyesztik az International Business District jelzőt. Amikor ugyanis Incshon már nem tudott tovább terjeszkedni, a tengertől hódítottak vissza területeket a hipermodern lakó- és üzleti negyedeknek, hogy a világ legélhetőbb, legszerethetőbb városát hozzák létre.

Ennek első lépéseként 2008-ban nyílt meg Convensia nevű konferenciaközpont, ezt egy évvel később követte a művészeti központ és az ország leghosszabb, 12 (felhajtókkal együtt 21) kilométeres hídja, amely Songdot köti össze Incshon nemzetközi repülőterével. 2010-ben már Jack Nickolson nevével fémjelzett golfpályát avattak, majd sorra költöztek ide a nagy cégek. Elkészült bevásárlóutcája, közösségi terei, valamint számos szállodája, lakóinak száma pedig immár meghaladja a százezret.  Terjeszkedésre pedig még van bőven hely, hiszen a feltöltött területeknek eddig csak egyharmada épült be.

 

Songdo tervezésekor a cél a repülőtér köré épülő város megtervezése volt, a legjobb nemzetközi példák és jövőbemutató megoldások kombinálásával, hogy energiatakarékos, fenntartható, „okos”, biztonságos, egyúttal szerethető életteret hozzanak létre az itt élőknek és a látogatóknak. Az átlagosan 18 hónap alatt felépülő, 60-70 emelet magas lakótornyok nem csupán a legmodernebb berendezésekkel és gépekkel felszerelt, a szöuli árak feléért megvásárolható lakásokat, épületenként fitnesztermeket és játszóteret, hanem alternatív energiaforrások okos használatát is kínálják. Kukásautók itt nem járnak az utcákon, az összegyűjtött (természetesen szelektív) hulladék egy csatornarendszeren keresztül jut a feldolgozóba, ahol azt újrahasznosítják vagy elégetik, energiáját pedig visszatáplálják a házakba. Az itt élők szerint a közbiztonságra sem lehet panasz (nem is zárják lakásuk ajtaját), és sokakat a kiváló oktatási intézmények vonzottak Songdoba, ennek köszönhetően az átlagéletkor itt 40 év körül mozog.

És természetesen zöld felület is bőven akad itt, a legnagyobb a New York-i mintára készült, ám az ottaninál kisebb Central Park, amelyet a tengervízzel táplált folyó választ ketté. Számos rekreációs lehetőség található itt, a csónakázótótól a fényjátékokon át a helyiek által oly kedvelt lábfürdőig, ikonikus felhőkarcolók ölelésében. Nem csoda hát, hogy Songdo egyre kedveltebbé válik a koreai és nemzetközi vállalatok, valamint szervezetek körében is, az ENSZ Zöld Klíma Alapja is ezt a környezetet választotta székhelyéül, így az itt élő külföldiek aránya is az országos átlag felett van.

Néhány háztömbbel odébb pedig a Convensia konferenciaközpontot találjuk, amelynek 23 szekció- és három bálterme összesen 2000 fő befogadására alkalmas, és kiváló helyszíne kiállításoknak is. És bár ez a létesítmény méreteiben alulmarad országon belüli vetélytársaival szemben, zöld megoldásaiért és akadálymentesítéséért már több komoly elismerésben is részesült.

No és persze a turizmus is fontos szerepet játszik itt, a tengerjáró hajók is egyre többször használják kikötőjét, a nemzetközi szállodaláncok – például a Sheraton vagy a Hyatt – igen impozáns hoteleket üzemeltetnek itt. Utóbbi épp az Incheon nemzetközi repülőtér, az ország legnagyobb légikikötője szomszédságában nyitotta meg 2003-ban a Grand Hyatt Incheont, amelynek 500 szobája tíz évvel később már kevésnek bizonyult, így tavaly újabb, 522 szobás szárnyat avattak,

A további növekedésbe vetett hitet pedig jól mutatja, hogy a számos nemzetközi elismerést elnyerő repülőtér harmadik kifutópályájának építése már zajlik.

Horváth Ágnes

(Munkatársunk a Koreai Turisztikai Hivatal szervezésében, a Korean Air járatával jutott el Dél-Koreába. A cikk a Business Traveller Hungary 2015/4. számában jelent meg. )

www.koreaconvention.org

www.visitkorea.or.kr

Forrás: Business Traveller Hungary