Vulkánok és vulkanizálás

Clermont-Ferrand-t fekete városnak is nevezik, hiszen vulkánok közé született és a lávakő a mai napig építészetének meghatározó alapanyaga. Az ipart műemlékekkel és innovatív megoldásokkal kiválóan keverő közép-franciaországi város (és környéke) azonban hosszasabb felfedezőtúrát is megér.

Bár a város gazdaságának meghatározó alakja, a Michelin-gyár szép fokozatosan leépítette itteni termelését és már csak a prémiumkerekek készülnek itt, a gumikészítő történetéről nem csupán a város szélén, az afféle elhagyatott ipari műemlékként tornyosuló hatalmas „csúszdák” tanúskodnak.

A L’Aventure Michelin egy példamutatóan felépített látogatóközpont, ahol kétezer négyzetméteres területen követhető végig a legendás gumibabával fémjelzett gyár története. Itt kiderül például, hogy a Michelin első igazán komoly sikerét 1891-ben egy Párizs és Brest közötti kerékpárversenynek köszönhette, ahol az ő gumijukkal induló versenyző 8 órát vert rá a mezőnyre az 1200 kilométeres távon. És az is megtudható, hogy nem csupán közúti járművek, hanem vonatok és villamosok is előszeretettel választják a gumis kerekeket, sőt, a NASA is a Michelinnel fejlesztett holdjáró kerekeket. A L’Aventure Michelin egyébként a város másik fontos helyszíne, a rögbimeccseknek helyet adó Marcel Michelin Stadion mellett található.

Maga a város két, egymás mellett párhuzamosan fejlődő településből, a püspöki uralom alatt álló Clermont-ból és a grófok irányította Monferrand-ból jött létre, Medici Katalin rendeletére. Előbbiben áldotta meg II. Orbán pápa 1095-ben az első keresztes háborút, ennek helyszínét a lávakőből, a 13. század közepétől a 19. század végéig épült, különleges ólomüveg ablakokat felvonultató gótikus katedrális mellett találni. Tőle néhány utcára fekszik a Notre-Dame-du-Port román kori temploma, amely az Unesco világörökségi listájára is felkerült. Mindezek mellett a reneszánsz és a felvilágosodás korából kiváló állapotban megmaradt házak és szökőkutak is megtekinthetőek egy kiadós séta keretében.

A saját arculatára nagyon büszke Montfer­rand mondhatja magáénak Franciaország egyik legjobban megőrzött belvárosát, ahol a 12. századtól kezdve találunk emlékeket a fagerendás házak, szűk csigalépcsők, rejtett udvarok és díszítőelemek kavalkádjában.

A város azonban a tudósokat és a művészeket is inspirálja, Blaise Pascal például itt fedezte fel a légnyomás hatásait, de a zeneszerző Jean-Phillippe Rameau és a filozófus Henri Bergson, valamint a filmrendező Eric Rohmer is innen merítettek ihletet. Ami pedig a fesztiválokat illeti, minden évben Clermont-Ferrand a helyszíne a Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválnak, amely presztizsét tekintve második, látogatószáma okán viszont Franciaország legnagyobb filmszemléje.

A tudósok és szakemberek pedig a Polydome nevű kongresszusi központban vagy a város külterületén található, impozáns méretekkel büszkélkedő Grand Halle d’Auvergne-ben szervezett kiállításokon cserélhetik ki tapasztalataikat az újdonságokról.

 

Tűzhányók közelről

Bár Clermont-Ferrand közvetlen közelében 80 alvó tűzhányó is található – élükön az ikonikus Puy de Dome 1464 méteres csúcsával –, aggodalomra semmi ok, hiszen a szeizmológusok folyamatosan figyelemmel követik a föld alatti folyamatokat, a hitetlenkedőknek pedig többféle módon is elmagyarázzák a tűzhányók világát. A legnépszerűbb a maga nemében egyedülálló Vulcania témapark – nem meglepő módon egy vulkán formájú épület belsejében – ahol a gyerekek érdeklődésére is számítva, élményelemekkel tarkított tárlatok mesélik el a tűzhányók működését, a hozzájuk kapcsolódó legendákat, tényeket és tévhiteket.

A Panoramique de Domes vonattal lehet eljutni a város melletti Puy de Dome tetejére, ahol a kiváló kilátás mellett egy i. e. második századból származó, Merkúrnak szentelt templomromot is találunk, bevezetve a látogatót Clermont-Ferrand első lakóinak világába. De ugyanitt interaktív tárlat szemlélteti a szeizmológusok munkáját, valamint többféle túraútvonal mutatja be a környező növényvilágot és emberalkotta vívmányokat.

 

Felfedezésre várva

A Párizsból nagyjából három órányi kényelmes vonatúttal elérhető, Clermont-Ferrand székhelyű Auvergne tartomány vonzerejének egyik kulcsa viszonylagos érintetlensége: itt még nem találkozni tömegturizmusra szakosodott intézményekkel, sokkal inkább a kis falvak, történelmi emlékhelyek és persze a Franciaországtól jogosan elvárt helyi, egyedi gasztronómia a jellemző.

Auvergne északi „kapuja” Moulins, amely kedves belvárosa mellett a színházrajongóknak kínál igazi kuriózumot, XV. Lajos egykori lovardájában. A Centre National du Costume de Scéne (CNCS), vagyis a színpadi kosztümök múzeuma a francia nemzeti könyvtár, a Comédie Francaise és a párizsi operaház közel 10 ezer tételét mutatja, a világ legnagyobb ilyen jellegű intézményeként.

A számos kulisszatitok mellett az aktuális tárlat is izgalmas látnivalókkal vonzza a vendégeket. Az 1961-ben Párizsba emigrált, orosz származású Rudolf Nurejev balettáncosból lett felkapott koreográfus, mi több, a 20. század egyik meghatározó táncművésze. 1993-ban bekövetkezett haláláig tetemes vagyont gyűjtött, amit különféle lakásokba, házakba, művészeti alkotásokba fektetett és végakaratával a CNCS-nek adományozott. Most 350 négyzetméteres kiállítótéren tekinthető meg a nevével fémjelzett gyűjtemény, amelyben ritka színházi kincsektől kezdve barokk bútorokig terjed a látnivalók sora.

Moulins emellett az Auvergne északi részét elfoglaló Allier megye, a Bourbon család egykori lakhelyének központja, ahol a középkor reneszánsz emlékekkel keveredik. A város látnivalói között említést érdemel az Allier folyón átívelő 13 lyukú híd, a késő 18. századi építészet emléke; a Jacquemart-óratorony; az Anne de Beaujeu Pavilon, amely jelenleg régészeti tárlatnak ad helyet egy olaszos ihletésű reneszánsz kastélyban. A megyei turisztikai hivatal egyébként komplett csomagokat kínál mindazoknak, akik az egykori uralkodócsalád generációkon átívelő történetére kíváncsiak.

 

Elbűvölő falvak

 

Franciaországban külön védjegyet kapnak a valamilyen szempontból egyedi, különleges emlékeket és minőségi szolgáltatásokat nyújtó falvak. A franciául „Les plus beaux villages de France”, angolul „Charming villages of France”-nak nevezett címért a 2000 főnél kisebb falvak indulhatnak, és ha a roppant szigorú kritériumrendszernek megfelelnek, büszkén viselhetik a védjegyet.

Épp ilyen elbűvölő falu a 13. századi emlékeket felvonultató Charroux, ahol a százéves háború, a pestisjárványok, a vallási csaták ellenére a település sikeresen megőrizte egykor erődítményként szolgáló várfalát, annak mind a négy kapujával, valamint Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomát. Egykori mesterségeit is életben tartják az örökösök, így például betekinthetünk egy mustárkészítő műhelybe, ahol akár magunk is kipróbálhatjuk a csak látszatra könnyű, szem- és orrfacsaró magőrlést. És közben azt is megtudhatjuk, hogy az alapanyag Kanadából érkezik, mivel az EU-szubvenciók miatt kontinensünkön nem éri meg mustármagot termeszteni…

Szintén a fenti titulussal büszkélkedhet Montpeyroux: az egykoron virágzó bortermelő város fejlődése a 19. század végi filoxéravész idején megtorpant, szőlői kipusztultak, és mire újratelepítették volna őket, az I. világháború csatái szólították el a férfiakat. A negyedére zsugorodott lakosság itt-tartása érdekében a hatvanas években komoly rekonstrukciós program indult, a felújított házakat pedig művészek és a tehetősebb rétegek foglalták el. Mindkét csoport hatása a mai napig érezhető: mostanra Montpeyroux egy gondozott, alaposan karban tartott csendes kis falu lett, amelynek macskaköves utcái, 12. századig visszanyúló sikátorai meglepő művészi installációkat rejtenek. Ha azonban a környező vidékre vagyunk kíváncsiak, másszuk meg egykori erődítményének tornyát, amelynek tetejéről pazar kilátás tárul Auvergne dombjaira.

 

Kések, városok, kereskedők

Issoire története is a 12. századig nyúlik vissza, ennek legizgalmasabb jelképe a méreteiben és kialakításban is lenyűgöző Saint-Austremoine-apátsági templom. Tőle nem messze a ma már kisebb filmtörténeti kiállításnak is helyet adó Óratornyot találjuk, amelynek tetejére nagyon is ajánlott felkapaszkodni.

Thiers viszont nem csupán kellemes sétaútvonalakat és kiváló állapotban megőrzött épületeket kínál, hanem egyedi történelmet is. A kezdetben mezőgazdaságra épülő városban ugyanis már a 14. századtól kezdve a technológiai újítások kerültek középpontba, teret adva számos iparnak – főként a fémmunkálásnak és a papírgyártásnak –, s ezek lassanként átalakították a város profilját. A Clermont-Ferrand és Lyon között félúton fekvő város kiváló kereskedelmi kapcsolatokat épített ki, a kés- és evőeszköz-készítők pedig lassanként átvették az uralmat, és e téren az ország vezető központjává változtatták Thiers-t. A belvárosban járva szembetűnő, hogy a kiválóan megmaradt késő középkori házak és emlékek között egymást érik az evőeszközöket kínáló boltok, a műhelyek tulajdonosai pedig szívesen beavatják az érdeklődőket a hagyományos kézműves-késkészítés fortélyaiba.

 

Szépség és egészség

Vichy kétségkívül a régió legismertebb városa, amelynek gyógyvizei a 17. századtól kezdve vonzzák a gyógyulni vágyókat, III. Napóleon ideköltözése után pedig a francia és nemzetközi arisztokrácia megkerülhetetlen találkozóhelyévé vált. Ma már az egészség- és szépségipar nemzetközi központja, amely a sportokra és a kultúrára is hatalmas figyelmet fordít.

 

A Vichy-i Operaházban akkor kezdődik a szezon, amikor a párizsiban véget ér, és nyaranta világsztárok adják egymásnak a kilincset. A vele szomszédos impozáns kaszinó a kezelések utáni szórakozást kínálja az egyébként kimondottan csendes városkában. A kúrákra érkezők pedig külsőleg és belsőleg egyaránt gyógyíthatják magukat, utóbbit a város főterén, az impozáns fürdőkomplexum mellett felállított pavilonban tehetik meg, ahol 12 különböző forrásból közvetlenül érkezik a víz az ivókúrázók számára. A masszív ásványianyag-tartalom markánsan érezhető a források vizében, így nem feltétlenül kellemes mindenkinek, igaz, gyógyhatását még a fintorgók sem kérdőjelezik meg.

Vichy azonban komoly figyelmet fordít a rendezvényekre is, naptárjában egymást érik a különböző sportfesztiválok és közösségi programok, de kiváló konferenciaközpontja is rendelkezésre áll. És mindezt természetesen nívós szállodákkal is megtámogatják, hogy az ideérkezők ne csupán a Belle Époque (szép korszak) városszerte visszaköszönő sármját érezzék.

 

Zenemúzeum

Montlucon egy csendes, bájos kisváros, sikátorokkal átszőtt belvárossal, középkori várral, hatalmas főtérrel és kiváló szállodákkal, a vendégfogadás minden szükséges kellékével. Ám komolyabb vonzerőt mégis egyedülálló intézménye, a Musée de Musique Populaire (Mupop), vagyis a Populáris Zene Múzeuma jelent számára.

 

A néhány éve alapított, modern épületben helyet kapó tárlat ugyan nagyjából 80 százalékban a francia zene történetére fókuszál, a 19. század elejétől napjainkig, ám az ország kultúráját megismerni kívánók számára is kimondottan izgalmas érzés felfedezni, hogy sokkal többet tudunk e művészeti ágról, mint gondolnánk. A négyszintes épületben felülről ildomos kezdeni a nézelődést, az 1800-as évek feledésbe merülő nép- és műdalaival, amelyeket ugyanezen század végének meghatározó irányzata, a rezesbandák világa követ. A fúvósok után betekintést nyerhetünk a 20. századi táncterek világába, majd a Johnny Hallyday vezetésével induló francia rockkorszakba. Itt már beköszönnek a nemzetközi hatások, a fesztiváloknak szentelt teremben pedig hirtelen Woodstock hangulatába csöppenünk, miközben egy népszerű rockzenekar próbatermébe is beleshetünk. Mindezek mellett külön tárlatok mutatják be a legkedveltebb hangszereket, a harmonikáktól kezdve a különféle dudákon át a gitárok családjáig. És akinek kedve támad zenészként kipróbálnia magát, bepattanhat egy dobfelszerelés vagy sampler mögé, esetleg a Machine Roomnak nevezett sötét szentélyben a villózó fények között elektronikus zenéket mixelhet.

Ám a látvány mit sem érne hangok nélkül, ezért a Mupop egyedi tárlatvezetőt kínál: a belépéskor kapott audioguide nem szöveget, hanem zenét játszik, mégpedig a kiállítás bizonyos pontjaira ráirányítva a témához kapcsolódó dalokat.

 

Sajtok földjén

Bár Auvergne a burgundi borvidék egykori nyugati részén helyezkedik el, borai nem jutottak akkora elismertséghez, mint a szomszédos tételek. Pedig a vulkanikus talaj kiváló terepet jelent mindegyik típus számára, ezért érdemes a Cotes d’Auvergne és a Saint-Pourçain elnevezésű helyi fajtákat keresni. A tartomány jellegzetes fehér szőlője a chardonnay, kékszőlőből pedig a pinot noir és a gamay dominál.

 

Sajtokból azonban jóval szélesebb a választék: az akár 8 hónapig érlelt Cantal, a félkemény Saint-Nectaire, a visszafogott ízű kék Fourme d’Ambert, az erőteljesebb egyéniséggel rendelkező Bleu d’Auvergne és a kemény sajtokhoz tartozó Salers mind kiváló, eredetvédett helyi fajta, mindegyikük fogyasztható akár önmagában, akár köretként, kiegészítőként, borok mellé vagy desszert helyett.

Horváth Ágnes

Munkatársunk útját az Atout France szervezte, utazását az Air France biztosította.

Forrás: