Rajna menti kóstolgatás

Németország ütőere, a Rajna meglepően sokoldalú kínálattal fogadja a turistákat. A Felső-Közép-Rajna-völgy, egykor kereskedelmi útvonal, majd ipari központ, ma békés, természetközeli régió, amely életigenlő, romantikus borvidékként üdvözli az ideérkezőt.

Németország ütőere, a Rajna meglepően sokoldalú kínálattal fogadja a turistákat. A Felső-Közép-Rajna-völgy, egykor kereskedelmi útvonal, majd ipari központ, ma békés, természetközeli régió, amely életigenlő, romantikus borvidékként üdvözli az ideérkezőt.

 

Mivel többször is le kellett szűrnöm ugyanazt a tanulságot, ma már eszembe sem jut megkérdőjelezni: Németország elképesztő. Olyan élményeket képes adni minden alkalommal, amelyek tényleg megérintenek, s amelyeket úgy tudok valahol mélyen elraktározni, hogy aztán bármikor elővehetem, ha töltekezni szeretnék. Így van ez, akármelyik régióba, városkába érkezem. S különösen igaz ez a szőlődombokkal és várakkal, ékszerdobozka városokkal szegélyezett Felső-Közép-Rajna-völgyre.

 

 

 

Chagall ablakai

A Rajna és a Majna találkozásánál elterülő, a római korban alapított, s ma 200 ezer lakost számláló Mainz Frankfurttól csupán félórás vonatozásra található. Aki kevéssé ismeri Németországot, talán nem Mainz jut eszébe az első tíz meglátogatandó úti cél között, de biztosíthatok mindenkit, sok tekintetben a legek városa.
Itt található például az ország legnagyobb katedrálisa, mely létezésének ezer éve során többször leégett, s a bombázások sem kímélték, ám ma is büszkén magasodik és a város szinte mindegyik pontjáról látszanak tornyai. Érdekes, lenyűgöző épület a város közepén, mindkét végén egy-egy szentéllyel és oltárral, tömjénillatú, földöntúli hangulattal. De nemcsak a legnagyobb, az egyik legérdekesebb templom is a városé: egyedül itt, a Szent István-templomban láthatók Marc Chagall festette hatalmas üvegablakok. Bár a háború után a zsidó származású művész megfogadta, hogy semmilyen kapcsolatba nem kerül többé Németországgal, egy barátság révén végül beadta a derekát a kérésnek, munkadíjat sem kért, ám ő maga – fogadalmának megfelelően – soha nem lépett többé német földre, és nem látta végső helyükön üvegablakait, melyeken egyébként 40 féle kék árnyalatot használt.

 

Valószínűleg Mainz leghíresebb szülötte a hányatott sorsú Gutenberg, akiről múzeum, szobor is megemlékezik a városban. A mester innen indult, s ide is tért vissza, ám szegényen és elismerés nélkül kellett befejeznie életét.
Mainzot a rómaiak alapították, a Nyugat-római Birodalom egyik fontos bástyája volt, s gazdagsága a középkorban sem csökkent, tekintve, hogy fontos kereskedelmi csomópontnak számított mindig. Szomorú, hogy a várost sem a tűzvészek nem kímélték az idők során, sem a bombázások, több mint 80 százaléka semmisült meg a II. világháborúban (ami egyébként a régió legtöbb városára is igaz). Ám az épületeket, utcácskákat az eredeti építészeti stílusban állították helyre, s bár a homlokzat modern épületeket rejt, a város hangulata a 17-18. századot idézi. A kis mellékutcákban kellemes borozókban lehet megkóstolni a rajnai rizlinget, a helyiek közvetlen vendégszeretettel gyakorta faggatják a betérőt, honnan érkezett, s mi járatban van. A főtér hetente háromszor piaccá alakul, ahol a legfrissebb egzotikus gyümölcsök és zöldségek is beszerezhetők, hála a légicsomópont, Frankfurt közelségének. Februárban pedig a karnevál szolgáltat jó okot a látogatásra.
Érdekesség, hogy az eligazodást különböző színű utcanévtáblák segítik. A Rajnával párhuzamosan kék, merőlegesen piros táblát találunk.

 

A város egyébként pezsgőgyártásáról is nevezetes, több egykori gyár is múzeumként mutatja ma be az értékes nedű előállításának fázisait. A kóstolás kötelező! A leghíresebb talán a Kupferberg (www.kupferbergterrasse.de), ahol egyébként tavaly óta hivatalosan házasságot is lehet kötni, a helyszín nagyon népszerű. Az épület további érdekessége a hatalmas pincerendszer, még a római és középkori időkből, továbbá teljes, eredeti az a szecessziós terem, amelyet az 1900-as világkiállítás után hoztak át ide.

 

Trier, a büszke római

 

A másik legek városa az ország legrégebbike, Trier, ahol egy helyi mondás szerint vagy a harangok szólnak, vagy esik. Koblenztől csaknem egyórányi útra nyugatra fekszik, közel a luxemburgi határhoz, a Mosel partján.
A mintegy 100 ezer lelkes város egykor a Nyugat-római Birodalom központja volt. Abban az időben a harmadik legnagyobb városnak számított Európában, a középkorban aztán felére zsugorodott. A római kori fejlettségről és pompáról árulkodnak többek között a fürdő (Kaiserthermen) maradványai, melyben a csatornázástól a padlófűtésig minden kényelmi funkció létezett. A társadalmi eseménynek számító fürdőzésnek hatalmas, színes, 30 méter magas csarnokot húztak fel tágas terekkel, praktikus megoldásokkal, benne például tepidáriummal, frigidáriummal, gőzfürdővel. Megtekinthető az amfiteátrum is, nemcsak a föld felszínén, hanem a küzdőtér alatt is, ahol egykor a gladiátorok készültek a viadalokra, és ahol az állatokat készítették fel az összecsapásra. A küzdőtér közepén emelőberendezés is működött.

 

Kihagyhatatlan látnivaló a Porta Nigra egykori városkapu, szomszédságában látható Karl Marx szülőháza.
A város mesebeli főterétől a legtöbb nevezetesség gyalogosan is megközelíthető, s itt található katedrálisa is, amely a legrégebbi Németországban. Mivel részlegesen többször megsemmisült a történelem során, az épületen gyakorlatilag az összes építészeti stílus otthagyta nyomát. A belső kolostorudvarról valamennyi jól látható.
A főtéren áll a város római étterme is, ahol Apicius szakácskönyve alapján főznek, s próbálnak a rendelkezésre álló alapanyagokhoz mérten eredeti római étkeket felszolgálni. Érdemes kipróbálni!

 

Generation Riesling

 

Azzal talán mindenki egyetért (útitársaim biztosan), hogy a régió legfőbb, minden mást egységgé kovácsoló nevezetessége a rizling. A helyiek szeretik és tisztelik ezt a nedűt, sőt egyfajta modern reneszánszát is éli a sörivásáról ismert országban. A könnyű, alacsony alkoholtartalmú, gyümölcsös aromájú, száraz fehérboroknak egyre több híve van. Népszerűségének, ismertségének fokozására álltak össze a régió fiatal borászai, s megalakították a Generation Riesling társaságot, melynek már a Facebookon is népes rajongótábora van. A szerveződés tagjai összefognak a marketing terén, ajánlják egymás borait, együtt jelennek meg a legkülönbözőbb vásárokon, rendezvényeken, kiadványokban, interneten.
Mainztól nem messze, Bodenheimben új, modern rendezvényhelyszínként is szolgál a Kühling-Gillot borászat (www.kuehling-gillot.de), benne exkluzív vacsorákra, kerti partikra is lehetőség nyílik. A borkóstolás során elmagyarázzák és meg is mutatják például, hogy a talaj kőzete milyen különbségeket jelent a végeredményt tekintve.

 

A régió déli határán, a Mainzhoz közeli, 30 ezer lakosú Bingenben is érdemes megállni, s felkeresni az egyik kis mellékutcában a Weingut Hemmes családi borászatot (www.weingut-hemmes.de). A vállalkozást felfuttató fiatal házaspár a település 18. századi iskolaépületében alakított ki borkóstoltatásra, kisebb rendezvényekre is alkalmas helyiségeket. Helyben, az asszony két keze által készülnek el a bor mellé felszolgált finom házi specialitások, s a koncepció szerint diákként ülhet be az érdeklődő az „iskolapadba”, hogy megtanulja a borkóstolás szabályait, a borok sajátosságait. Boraik érdekes neveikkel is gyökeret vernek a fejekben, ilyen például az „I sell riesling” vagy a „Riesling 66″ nevű. Elárulták, utóbbi a gazda születési évéről árulkodik.
Trierben Janine Reichert ad élvezetes betekintést a Mosel folyó völgyének lankáin termő borok világába (www.janine-reichert.de). A fiatal borosgazda szenvedéllyel beszél a bortermelésről, az egyes borok tulajdonságairól, történetéről.

 

Lefelé a Rajnán

 

A Felső-Közép-Rajna-völgy legészakibb széle Koblenz, melyet szintén a rómaiak alapítottak. A város Mainzhoz és Trierhez hasonlóan kedves ékszerdoboz, mely 2011-ben felpezsdül, több mint 2 millió látogatót várnak ugyanis a 2011-es kertészeti kiállításra (Budesgartenschau).

 

Érdemes akár innen kiindulva egy-egy szakaszon hajóval lecsorogni a Rajnán, meg-megállva a kiemelt pontoknál, látnivalóknál, városkákban. Koblenztől Mainzig több ilyen is akad, a leghíresebb az UNESCO világörökség részeként számon tartott Loreley szikla. A legenda szerint itt fésülgette haját és énekelte varázslatos dalait a szőke szirén. Hangja megbabonázta a hajósokat, akik annak rendje s módja szerint hajótörést szenvedtek a veszélyes kanyarulatnál. A legendából a sok baleset mindenesetre történelmileg is alátámasztott. A hegytetőn látogatóközpont, kilátópontok, túraútvonalak várják a turistát, aki fotózkodhat is Loreley „székében”, egy bronzülőkén. A látogatóközpont szomszédságában egy 20 ezer fős szabadtéri színpadot is kialakítottak, koncertezett már itt a Police és a Rolling Stones is.

 

Délre haladva terül el a régió vörösbortermő vidéke, Rüdesheim-Assmannshausen. Felvonóval érhetők el a romantikus hegyi túraútvonalak, ahol kilátó és emlékmű is az utunkba akad. A panoráma rabul ejtő, a lábunk alatt húzódó falu pedig hangulatos szűk utcákkal, kiváló gasztronómiával, izgalmas interaktív zenegépmúzeummal, oldott hangulattal várja a látogatót. A főtéren felállított faházban a térség borászai kínálják termékeiket.

Németh Andrea