Grúzia magasba törhet

Grúziára érdemes lesz figyelni – állapítjuk meg helyszíni látogatásunk végeztével. A Szovjetunió egykori kincseskamrája és Riviérája, majd az oroszokkal sokáig csatázó ország nem pusztán optimistán tekint a jövőbe, hanem nagyszabású fejlesztésekkel alapozza meg a történelmét végigkísérő vendégszeretetre épülő turizmusát.

Grúziára érdemes lesz figyelni – állapítjuk meg helyszíni látogatásunk végeztével. A Szovjetunió egykori kincseskamrája és Riviérája, majd az oroszokkal sokáig csatázó ország nem pusztán optimistán tekint a jövőbe, hanem nagyszabású fejlesztésekkel alapozza meg a történelmét végigkísérő vendégszeretetre épülő turizmusát.

 

Grúzia a világon a 11. legjobb befektetési helyszín – derül ki a statisztikákból. A kormány vállalkozás- és befektetésbarát politikája úgy tűnik, meghozza gyümölcsét, hiszen az egész országban lázasan zajlanak a fejlesztések mind a turizmus, mind az in¬frastruktúra terén.

A nagyobb grúz városokat – Tbiliszi, Batumi – elnézve úgy tűnik, mintha egy gigantikus építési területen járnánk. A fővárosban a két évvel ezelőtti, oroszokkal vívott villámháború nyomainak nagy részét már eltüntették, a rekonstrukcióval párhuzamosan pedig elindult számos beruházás is. Egyre több szállodalánc veti meg itt a lábát, a tartós békében és a fellendülő üzleti turizmusban bízva, így ma már Tbilisziben számos felsőkategóriás ház és nemzetközi brand kínálata közül válogathatunk. Igaz, ez utóbbiak a helyi viszonyokhoz képest, a keresleti piacra építve drágák, a helyi, kisebb, családias panziók viszont jóval megfizethetőbbek és a minőségre sem lehet panasz. A konferencialétesítmények száma is növekszik, mi több, Batumi már erre a szegmensre (is) épít, az országba érkező turisták 30 százaléka pedig üzleti motiváció­val jön.

Grúzia tehát igen jó esélyekkel indulhat a nemzetközi turisztikai piacon: természeti, kulturális adottságai, hibátlan vendégszeretete és a rohamosan fejlődő infrastruktúra komoly alapokat teremt. Az építkezések másik nagy csoportja ugyanis az útfejlesztés, már készül a Batumit Tbiliszivel összekötő sztráda és a Kaukázusban is javítják a jelenleg kátyúkkal nehezített szerpentint, amelynek kiváltására még a helyiek is inkább a menetrend szerinti és megfizethető árú helikopterjáratokat veszik igénybe.

Áldomás és Szent György

A grúz történelem talán legtalálóbb mondája az államalapítást idézi. A föld felosztásakor ugyanis a grúzok lemaradtak a többi nép mögött, és mire Isten színe elé kerültek, már minden hely elkelt. Késedelmük magyarázataként azt állították, hogy megálltak áldomást inni a teremtő egészségére, ezen aztán az Isten annyira meghatódott, hogy végül a saját magának félretett területet adta nekik.

Így persze már érthető a grúzok vallásossága (a kereszténységet az elsők között államvallássá tevő ország lakosságának csaknem 90 százaléka jár rendszeresen templomba), nemzeti büszkeségük (saját ábécéjük a történelem egyik legősibb írása), illetve bor iránti szenvedélyük (Grúziát a borászat szülőhazájának tekintik, ahol 8000 éves hagyományai vannak a termelésnek). Ehhez még hozzájárul elképesztő vendégszeretetük is, hitük szerint ugyanis a vendég is Isten ajándéka…
Grúzia történelmében és legendáriumában persze más ismert alakok is előfordultak, az ókori argonautáktól kezdve Szent Györgyig, aki voltaképpen az ország –
Georgia – névadója. Leghíresebb szülötte kétségkívül Sztálin, akinek megítélésében még mindig megoszlanak a vélemények, a kortárs celebritások közül viszont az immár brit-grúz kettős állampolgár Katie Mehlua énekesnőre jogosan lehetnek büszkék.

Források és kultúrkincsek

Tbiliszi neve eredetileg „meleg forrást” jelent, miután a hatodik században itt vadászó király vadászsolyma és annak zsákmánya egy lyukban eltűnt, majd főtt állapotban került elő – így leltek rá a grúz főváros imázsát most is meghatározó kénes forrásokra. A későbbiek folyamán ezek, illetve az általuk táplált fürdőkben dolgozó speciális masszőrök lettek Tbiliszi első számú attrakciói, szerencsére az impozáns épületekből és a tehetséges szakemberekből mára is maradtak szép számmal.

A fürdők mellett Tbiliszi számos egyéb szempontból is izgalmas helyszín. Felettébb impozáns és modern repülőteréről a városba vezető út mentén ugyan feltűnnek még a leharcolt lakótelepek, ám a belváros már kiváló állapotban, az egykori gazdag és kreatív építészetet bemutatva várja a látogatókat. A városközpontban békésen megfér egymás közelében a hatodik századból maradt Metekhi templom és a modern, a Kura (Mtkvari) folyón átívelő, a nyár elején átadott üvegkupolás gyaloghíd.

A belváros fényűző sugárútjai (főként a Rustaveli) és kiválóan helyreállított történelmi épületei a világ minden táján megállnák helyüket, ráadásul a tisztaságra sem lehet panasz. A belváros gyalogszerrel könnyen bejárható, amúgy a tömegközlekedés – mint minden egyéb szolgáltatás – még a magyar viszonylatokhoz képest is fillérekért elérhető. Gondot egyedül az autók jelentenek: Grúziában, úgy tűnik, az utca túloldalára születni kell… a vezetők mintha elfelejtenék a fék nevű berendezést, a gyalogos láttán inkább a dudához nyúlnak (ellenben az úton kóborló állatokkal roppant előzékenyek). Ennek ellenére azonban balesetet igen ritkán látni, az út legyőzésének legegyszerűbb módja, ha egy helybéli nyomába szegődünk.

A városban az országot jellemző vallási tolerancia nyomait is fellelhetjük: egymás mellett található zsinagóga, ortodox templom és mecset, mellettük pedig sétálóutcák, kiválóan felújított házakkal és bámulatos erkélyekkel. Ha pedig egészben szemlélnénk a panorámát, másszuk meg a Tbiliszi óvárosa melletti hegyet, amely a Narikala erődnek ad helyet. Tőle nem messze található a város egyik szimbóluma, Grúzia Anya szobra, amely egyik kezében karddal az ellenséget tartja távol, a másikban borral a vendégeket várja.

A fővárosból könnyen elérhető a grúzok első székhelye, Mtskheta, amely 3000 éves múltjával, a máig fellelhető, kora középkori Jvari templommal, illetve a Svetishkoveli katedrálissal az UNESCO világörökségi listájára is felkerült.

Tbiliszitől nyugatra található Gori, Sztálin szülővárosa, amely nem csupán leghíresebb/hírhedtebb alakjáról elnevezett múzeummal, hanem határában csaknem 3000 éves sziklavárossal is dicsekedhet, ahol többek közt lakóegységeket, templomot, színháztermet, tanácstermet, börtönt, de még a borkészítés kellékeit is megtaláljuk.
Kutaisiban, Grúzia második legnagyobb városában szintén világörökségeket látogathatunk: a 11. századból származó Bagrati katedrálist épp most rekonstruálják, de a város határában fekvő Gelati katedrális, a kontinens egyik legrégibb akadémiája a 12. század építészetét mutatja be, legendákkal tarkítva.

Magaslati levegő

Grúzia szó szerint legnagyobb attrakciója viszont a Kaukázus, nem ritkán 5000 méter felé törő csúcsaival, amelyek egész évben izgalmas kalandokat kínálnak. Már az odavezető úton is lenyűgöző a látvány, a hegység lábánál található ugyanis a volt Szovjetunió legnagyobb vízi erőműve, az Inguri gát, amely 272 méteres magasságával és 400 méteres szélességével nem csak a vízügyi szakembereket ejti ámulatba. Grúzia legmagasabb csúcsa ugyan a Skhara 5201 méterrel, ám a tőle nem sokkal elmaradó Ushba jelenti az igazi kihívást a hegymászók számára, még akkor is, ha a hegy sokukat örökre rabul ejti.

A grúz Kaukázus fővárosa, az 1700 méteren fekvő Mestia különleges látványt nyújt többtucatnyi, sztenderd 27 méteres őrtornyával, amelyek anno a lavinák és az ellenség ellen egyaránt védelmet nyújtottak. Mestiában eddig főleg családi szálláshelyeket és panziókat lehetett találni, de a fejlődés itt is érzékelhető: nyár elején nyílt meg a városka első háromcsillagos szállodája.
Mestiától 42 kilométerre található Ushguli, egy újabb világörökség, amely címét a legmagasabban (2200 méteren) fekvő európai településként nyerte el. A kaukázusi út itt ér véget, a falun túl már csak gyalogszerrel lehet tovább közlekedni, már ha épp az évente hét hónapig itt vendégeskedő tél nem állja útját a kirándulónak….

Tengerparti boom

Batumiban és környékén jelenleg 3 milliárd dollár értékű fejlesztés zajlik, ami már a nemzetközi média figyelmét is felkeltette. A nagyjából 120 ezres lakosú város gyakorlatilag teljes átépítésen esik át, a régi épületek rekonstrukciójával, a szovjet éra kevésbé praktikus és esztétikus alkotásainak újratervezésével. Mindez Batumi közép- és hosszú távú ambiciózus terveit mutatja, a város ugyanis egyenesen a Fekete-tenger legfontosabb kereskedelmi központja cím elnyerésére tör – a jelek szerint okkal.

Itt főként a törökök látnak nagy lehetőséget a szálláslehetőségek fejlesztésében, az alig pár kilométerre fekvő határ túloldaláról érkező szerencsejátékosokban bízva – Törökországban ugyanis tilos a pénz ilyen formában történő kockáztatása. Tudják ezt a grúzok is, ezért a tengerparti sétány mentén sorra nőnek ki a kaszinók és játéktermek, és a jelek szerint már most tisztes forgalomra tesznek szert.

És bár a városban elindult a vendéglátó-ipari képzés is, azért a helyiek komoly tapasztalattal bírnak, hiszen a kommunista időkben Szocsi mellett Batumi jelentette a szovjet Riviéra ékkövét, az elvtársakat rendre idehozták üzleti és korabeli incentive utakra. Ők pedig mindig elégedetten távoztak…

A hatalmas szállodai potenciált a nemzetközi brandek közül elsőként a Sheraton látta meg, nemrég nyílt meg ötcsillagos, komoly konferenciakapacitással rendelkező háza a tengerparthoz közeli, alaposan megújított park sarkában. Hamarosan a Hilton is befejezi saját szállodája építését és ki tudja, ki lesz a következő nagy játékos ezen a piacon? Nemrégiben ugyanis Donald Trump is érdeklődött grúziai fejlesztési lehetőségek iránt…

Horváth Ágnes