Festői Riviéra

A francia Riviérára sokan még most is a gazdagok és híresek játszótereként tekintenek, pedig a Cote d’Azur ennél jóval többet nyújt: kultúrát, művészetet és szórakozást, amihez nem kell feltétlenül milliomosnak születni. 

A francia Riviérára sokan még most is a gazdagok és híresek játszótereként tekintenek, pedig a Cote d’Azur ennél jóval többet nyújt: kultúrát, művészetet és szórakozást, amihez nem kell
feltétlenül milliomosnak születni.

 

Bár a nizzai repülőtér a gépek le- és felszállásakor a kontinens egyik legizgalmasabb látványát nyújtja, a nem túl kedves időjárás komoly fennakadásokat tud okozni a személyszállításban. A közvetlenül a tengerre, a parttal párhuzamosan épült kifutópályákon ugyanis rendre megcibálják a gépeket a mediterrán szelek. A gyakori késésekért persze kárpótlást nyújt a gép ablakaiból elénk táruló látkép, hiszen tiszta időben a Cannes-tól Mentonig a teljes francia Riviéra megtekinthető, nem beszélve a környező Alpok csúcsairól.

 

Az esetleges kisebb kellemetlenségek látszólag nem szegik kedvét a Nizzába és környékére érkező turistáknak, a repülőtér ugyanis évente több mint 10 millió utast fogad, jelenleg 29 ország 80 városával kötve össze az ország ötödik legnagyobb városát. A 350 ezer lakosú Nizza évi 4 millió látogatójával Franciaország második legjelentősebb szabadidős turisztikai célpontja, és az üzleti utak tekintetében is második helyen szerepel.
Utóbbiban jelentős szerepet játszik például az idei francia beutaztató workshopnak, a Rendez-Vous en France-nak otthont adó Acropolis kiállítási és konferencia-központ. A város szívében, egymástól néhány percnyi sétára található kongresszusi csarnok és expoterület összességében 30 ezer négyzetméternyi kiállítóterületet, illetve 2500 fős rendezvénykapacitást kínál, melyet kiválóan kiegészít a közelben található széles, felső kategóriás szálláshelykínálat. Közvetlen szomszédságában két négycsillagos szálloda is gondoskodik róla, hogy a prospektusokkal megpakolt vásárlátogatóknak ne kelljen messzire cipelni terheiket. A helyi szervezők kreativitására sem lehet panasz, ha nagy vendégsereg esti szórakoztatásáról kell gondoskodni. Ottjártunkkor a gálavacsora előtt karneváli utcabálra invitálták a résztvevőket, táncosokkal, tűznyelőkkel, gólyalábasokkal és zsonglőrökkel megidézve a város hagyományos februári télbúcsúztatóját.

 

Az incentive programokra érkező vendé­geknek többek közt tengeri kalandokat (hajó­zás, mélytengeri horgászat, jet-ski, kajako¬zás), kétéltű repülős városnézést, csúcsgaszt¬ronómiai kalandokat és főzőkurzust, borkóstolást, a harmincas éveket megcélzó időutazást, illetve az Alpok közelségét kihasználva helikopteres hegyi túrát szerveznek.

 

A városban található 10 ezres szállodai férőhely zöme az igényesebb vendégeket célozza meg, és a tavalyi év óta a francia törvények lehetőséget adnak az ötcsillagos kategória használatára is. Ezt elsőként az osztályváltást komoly felújítással megkoronázó Negresco vette igénybe, a tengerparti sétányon fekvő patinás szállodát azonban hamarosan mások is követik majd.

 

Nizza amúgy kimondottan élhető és szerethető város. Hét kilométeres, nyilvános strandokban bővelkedő homokos tengerpartja, a kiváló közlekedés, a látnivalók sora és a vendéglátóhelyek kínálata szinte garancia arra, hogy a hivatásturisták is szívesen járjanak ide, nem véletlen, hogy a francia Riviérára érkezők egyötöde üzleti motivá­cióval jön. Az üzletembereket nem csupán a város vonzereje csábítja, hanem a Nizzától néhány kilométerre fekvő Sophia Antipolis, ahol 1300 cég 30 ezer alkalmazottja munkálkodik az európai Szilikon-völgyben felhúzott modern irodaépületekben.

 

Nyugat: jachtok, lovak és József Attila

Nizzától Cannes felé indulva számos tenger¬parti kisváros kínálja látni- és tennivalók sokaságát.
Cagnes sur Mer – csakúgy, mint a szomszédos települések – már évszázadok óta a festők kedvenc helyszínének számít, a Földközi-tenger élénk színeivel és a háttérben meghúzódó hegyekkel kimeríthetetlen témát ad az ecsetnek. Auguste Renoir egykori lakóhelye ma a róla elnevezett múzeum otthona, bemutatva az impresszionizmus nagymesterének életművét. Cagnes középkori, dombokra épült óvárosa többórás sétákra csábít macskaköves utcáival, meredek sikátoraival és az utcákon elhelyezett, neves festők munkáival. A belvárosi séta során azonban nem csupán piktorok életműveibe botlunk: az egyik ház falán József Attila domborműve emlékszik meg a költő itt töltött hónapjairól.

 

Cagnes másik nevezetessége Franciaország legnagyobb lóversenypályája, a Hippodrome d’ Cote d’Azur, amely nem csupán a négylábúak futamát fogadja be. Lelátóin és zárt galériáján akár 2500 ember is kulturált körülmények között szórakozhat egy-egy nagyszabású fogadás idején, mi több, a lovaglásban jártas résztvevők akár maguk is zsokénak öltözve tesztelhetik tudásukat a nyeregben.

 

Cagnes mellett található Antibes, amely már az ókorban is kedvelt kikötő volt, most tengerpartján az európai elit jachtjai sorakoznak, leginkább off-shore felségjelzéssel. De a pompa ne tévesszen meg senkit, a luxus mellett bőven találni megfizethető szolgáltatásokat is kiváló minőségben, és a kulturális örökségre sem lehet panasz.
Pablo Picassót a második világháború után a Grimaldi kastélyban látták vendégül, a festő pedig több hónapos tartózkodása alatt csaknem kéttucatnyi alkotással hálálta ezt meg, amelyek a kastély róla elnevezett múzeumában láthatók. Antibes városa gyalogszerrel könnyen bejárható, római téglamaradványok és középkori várfalak egyaránt szegezhetik utunkat. A városka piaca a francia gasztronómia tökéletes esszenciája, a kiváló minőségű alapanyagok és késztermékek (többek közt sajtok, lekvárok, mustárok, szószok, pástétomok és húsáruk) láttán nehéz ellenállni a kísértésnek. A vásárlás fáradalmait a piac sarkán létesült, ám kissé eldugott abszintbárban vezethetjük le: az ital múltját korabeli poszterek, jelenét közel 80-féle verziója mutatja be.

 

Kelet: ókor és citrusfélék

 

Nizzától keletre három szerpentinút is végigvezet a tengerpart mentén, mind különböző panorámát kínálva. A lenti út mentén található Villa Kerylos egy ókori görög palota ihlette, nagyjából száz éve született lakóépület, ma már múzeum. Tervezője és tulajdonosa Theodore Rheinach neves régész, az épület kialakításakor kizárólag antik elemeket használt, a modern kényelmi felszereléseket (még a zongorát is) gondosan elrejtette. Találunk itt fürdőt, belső udvart, napórát, hálófülkéket és konyhát, az alagsorban pedig az antik világ főbb nagyvárosait bemutató tárlatot.

 

Nizzától keletre, éppen Monaco felett bújik meg a hegyekben La Turbie hangulatos városa, amely elsősorban az i. e. 1. századra datálódó hatalmas oszlopáról híres. Az „Alpok trófeáját” Augusztus császár emeltette a hegyvidék népeinek legyőzését megörökítendő. És bár az emlékművet bemutató múzeum jelenleg még fejlesztés alatt áll, azért érdemes felkapaszkodni az ókori építmény tetejére, ahonnan körbenézve Monte-Carlótól az Alpokig látunk és rögtön megértjük, miért is volt oly fontos a római uralkodónak, hogy épp itt örökíttesse meg magát az utókornak.

 

Olaszország felé az utolsó francia város Menton, amely történelme folyamán természetesen a határ mindkét oldalán állt már (mi több, még Monacóhoz is tartozott), így kultúrák izgalmas keverékét nyújtja.
Menton legismertebb lakója, Jean Cocteau, a rendező-festő munkája a városka házasságkötő terme, amelyet szívesen megmutatnak a turistáknak is. A művész további munkáit a róla elnevezett tengerparti múzeumban tekinthetjük meg. Menton azonban tengerpartjáról és kertjeiről is híres, no meg citromfáiról, melyeknek minden év februárjában látványos fesztivált is szerveznek. A domboldalra felkapaszkodó belvárosból elképesztő panoráma tárul elénk.

 

Édes spenót és ánizs

 

A francia gasztronómiára sehol sem lehet panasz, és ez hatványozottan igaz a Riviérára is, ahol többtucatnyi Michelin-csillagos étterem csábítja a vendégeket szárazföldi és tengeri étkekkel. De a kulináris különlegességekért nem kell feltétlenül drága étterembe járni, elég, ha engedünk a pékségből kiáradó illatok csábításának vagy a nizzai piacon megkóstoljuk a pissaladiere-t (pizzatészta sült hagymával, szardellával és olívabogyóval), a soccát (csicseriborsó-lepény) vagy az édes-spenótos, mazsolás pitét. Ha pedig a végletekig ragaszkodunk a helyi ízekhez, mindezt kísérjük egy pohárka pastisszal, már ha éppen szeretjük az ánizst….

 

Horváth Ágnes